25. fejezet - Konfliktusok

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok a 25. fejezettel. Köszönöm szépen a kommenteket, a pipákat és a 98 feliratkozót, nagyon boldog vagyok, hogy még mindig itt vagytok velem! Mivel a közvélemény-kutatásban a többség arra szavazott, hogy a fejezet előtt mondjam el, mi történt velem a héten, mostantól mindig le fogom írni. Akit pedig nem érdekel, egyszerűen csak fussa át. Szóval az elmúlt hetem viszonylag jó volt. Kedden elkapott a betegség, mostanra már jobban vagyok. Az iskola - vagyis inkább a tanulás - teljesen kikészít. Bár jó jegyeim vannak, sokat kell tanulni, de remélem, hogy meglesz az eredménye, mivel most már nagyon kell gondolkodnom a továbbtanuláson (főiskola/egyetem). De egyszer valaki azt mondta nekem, ,,Ha valamit el akarsz érni, csak a célt lásd, ne az akadályokat." Szerintem ez egy nagyon jó tanács, mindenkinek meg kellene fogadnia! :) Nos, röviden ennyi lett volna. Remélem, hogy a fejezet tetszeni fog, jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Még pár komment van, amire nem válaszoltam, de még ma bepótlom!

Harryt nézem félve, látom, hogy a kezei ökölbe szorulnak, állkapcsa megfeszül. Azt hiszem, sosem láttam még ennyire dühösnek. Tekintete szinte lángokat szór a nővérem felé, látszik, hogy nehezen tartja magát, hogy nehogy neki menjen.

- Mégis hogy a jó büdös picsába?! - szűri ki a fogai között a szavakat, s közelebb lép hozzá, ám Ellie hátrálni kezd. A pultnak ütközik, összerezzen és remegve néz fel Harryre.

- Mi csak... - kezdi el a nővérem halkan, remegő ajkakkal. - Csak....

- Csak mi?! Egy rohadt kurva vagy, Ellie! - emeli fel Harry a hangját.

- Gyertek... - vezeti ki az ikreket Louis, de közben kíváncsi tekintetükkel nézik, mi folyik itt.

- Miattad! - mondja ki Ellie remegő hangon, s a szeme sarkában egy könnycseppet vélek felfedezni. Harry teste nem sokkal ugyan, de ellazul, értetlenül néz a testvéremre. A nővérem nagy levegőt vesz és lassan kifújja. - Kislányos és éretlen, tudom, de azt hiszem, többet képzeltem ebbe az egészbe. Nem estem szerelembe, de már nagyon közel voltam hozzá, és amikor megtudtam, hogy van barátnőd, teljesen kikészültem. Át akartam menni hozzád, de te nem voltál otthon, csak Rob, így beszélgettem vele. Aztán vigasztalt, és... és az lett belőle, hogy lefeküdtünk.

- És ez neked a szerelem? - háborodik fel még jobban Harry. - Hogy szétnyitod a lábaidat? Ez? Hát, gratulálok!

- Ez nem minden! - kezd védekezni Ellie, majd pár másodperc múlva halkabban kezd beszélni. - Még... még amikor Párizsban voltunk, volt egy nagyon romantikus pillanat, amikor csókolóztunk.

A szám teljesen tátva marad, de ahogy látom, nem csak nekem. Harry szinte már remeg a dühtől.

- Van fogalmad arról, hogy az apám egy 40 éves ember, akinek van felesége és családja?! - idegesen kifújja a levegőt, próbál megnyugodni. - Azt hiszem, most inkább megyek. Majd beszélünk - pillant rám, s kiviharzik a házból. Ahogy becsapódik a bejárati ajtót, mindketten összerezzenünk, s tekintetünk találkozik. Sajnálkozóan néz, én azonban lenézően. Valamilyen részről megnyugodtam, hogy Harry iránt már nem annyira érdeklődik, de azért ez nálam is kiverte a biztosítékot.

- Ne mondj semmit... Csak, tudod, Harry annyira... annyira megbántott - sóhajt. Erőt veszek magamon. Őt bántotta meg? Komolyan? Ha tudná, hogy velem mit művelt. - Bár nem mondta, hogy együtt leszünk, de annyira aranyos volt, olyan édes a csókja és elképesztő az ágyban is.

- Tudom - mondom ki hirtelen, mire rám kapja a tekintetét. - Vagyis... gondolom - vakarom meg a tarkóm és lefelé nézek, de érzem magamon a testvérem szúrós pillantását.

- Jenny? Mi volt köztetek Harryvel? - néz rám komolyan. Nyelek egy nagyot, az agyamon ezernyi gondolat fut át. Elmondjam? Vagy ne?

- Én... - kezdem el halkan, viszont ahogy az emlékek végigpörögnek a szemem előtt, bekönnyezek. Mintha érezném ajkait az enyémeken, mintha illata megcsapná az orromat, nagy kezei bejárnák a testem minden részét. Mosolyok, nevetések, fájdalmak, könnyek. Minden előjön. Egy sós könnycsepp végiggördül az arcomon, amitől azonnal magamhoz térek és rögtön letörlöm, majd a nővéremre nézek, aki furcsállva méreget.

- Mi volt köztetek? - teszi fel újra a kérdést.

- Lefeküdtünk - nézek le és birizgálom az ujjaimat. - Én szeretem őt, de ő engem nem.

Ahogy kimondom, úgy érzem, a szívem teljesen összeszorul. de mégis olyan, mintha kicsit megkönnyebbülnék.

- Ezt miért nem mondtad eddig? Te jó ég, akkor én ki se kezdtem volna vele... - fogja meg a fejét. - Basszus... nem bízol bennem?! - néz rám kissé felháborodva.

- Ellie, kérlek, ezt most ne. El akarom őt felejteni, ne beszéljünk róla!

- Azt hittem, mindent elmondunk egymásnak! De várjunk csak... tudtad, hogy nekem bejön! - kezd megint a normálisnál hangosabban beszélni. - Már az első találkozásnál láttad, hogy mennyire jól kijövünk, erre rámászol?!

- Normális vagy? Én nem másztam rá! És nekem is azóta tetszik!

- De neki én kellettem volna, nem te!

Ez a mondata egyenesen a szívemig hatol. Hát persze, mert én nem kellhetek senkinek, csak Ellie.

Szó nélkül megyek ki a konyhából és rohanok föl a szobámba. Louisval összetalálkozok a lépcsőn, ő épp jön lefelé, de kikerülöm és hangos csattanással csukom be az ajtót magam mögött, majd az ágyamba dőlök és zokogni kezdek. Már megint. Mintha nem sírtam volna eleget Harry miatt.

- Hé, Jen, minden rendben? - hallom Louis lágy hangját, majd érzem, hogy besüpped mellettem az ágy, azonban az arcomat a párnák közül nem veszem el. Óvatosan végigsimítja a hátamat. - Hallottam mindent. Sajnálom.

- Miért vagyok ilyen? - nézek rá szipogva. - Miért nem lehet normális kapcsolatom? Miért nem lehet engem szeretni, miért?!

- Ne mondd ezt! - néz a szemembe. - Csodálatos lány vagy.

- Nem kell, hogy sajnálj! Sőt, szerintem hagyj is békén, mielőtt téged is megszeretlek! Inkább menj Elliehez, mint általában mindenki!

- Jen...

- Ne, nem kell magyarázkodni! - ülök föl és a hajamba túrok. - Csak menj! Kösz, hogy segíteni akartál, de reménytelen vagyok, egyszerűen ezt érdemlem, és kész.

- Hallgass végig...

- Nem, Louis! - rázom a fejem. - Nem kellenek a hazugságok arról, hogy majd egyszer minden jobb le... - nem tudom befejezni, mert ajkait az enyémekre tapasztja és gyengéden megcsókol. Teljesen lefagyok, majd mikor ajkaink elválnak, közelről a szemembe néz. Fogalmam sincs, mit mondhatnék, annyira váratlanul ért ez az egész.

- Csodálatos lány vagy. Önmagadért kedvellek. Azért, aki valójában vagy. És nem engedem, hogy tönkretegyél egy ilyen elképesztő személyiséget.

- Louis... - súgom.

- Ne - teszi az ujját az ajkaim elég, mire nyelek. - Csak... kérlek, ne emészd magad, mert az nekem is rossz. Én csak egyszerűen jól érzem magam veled, boldoggá akarlak tenni. Komolyan, nem csak megjátszásból. Tudom, hogy nehéz neked Harry miatt, de kérlek, adj nekem egy esélyt - néz komolyan a szemembe.
Az agyamon többször végigfutnak a mondatai, visszhangként játszódnak újra a fejemben.
- Nem kell rögtön válaszolnod, ha nem akarsz, nyugodtan gondolkozz rajta. Csak arra kérlek, hogy nagyon fontold meg, jó? - simítja meg az arcomat. Egy aprót bólintok és nyelek. Egyetlen hang sem jön ki a torkomon, bár fogalmam sincs, mit mondhatnék. - Majd beszélünk - ad egy óvatos puszit az arcomra, majd kimegy. Szaggatottan kifújom az eddig bent tartott levegőt, majd előveszem a naplómat, s Harryre emlékezve, könnyezve írom le a sorokat.

Nagyon sokat jelentesz te nekem,

Kezemet sajgó szívemhez teszem.

Most azt kívánom, bárcsak itt lennél,

De te sarkon fordultál, elmentél.

Hiányzik minden, amit csináltunk,

Minden őrültség, amit kívántunk.

Amikor azt suttogtad, akarlak,

A hangok a torkomban akadtak.

Sajnálom, hogy így beléd szerettem,

Amit be is vallottam rekedten.

De te elutasítottál engem,

Egyedül hagytál a hideg csendben.

El foglak felejteni, muszáj lesz.

Hozzá kell szoknom a hűs sötéthez.

A szívemet másnak fogom adni,

Annak, ki meg is akarja kapni.

Örökre emlékeimben maradsz

S az életben akármerre haladsz,

Mindig is szeretni foglak téged,

Köszönök neked minden jót, s szépet.

A szívem mélyén tudom, hogy soha nem leszek képes őt elfelejteni. Viszont, amit Louis mondott... Nem lehetek vele, ha közben mást szeretek, ez nem lenne szép vele szemben.

A plafont bámulva sóhajtok, lehunyom a szemem, s Louis szavai folyamatosan újrajátszódnak a fejemben.

~ Harry Styles ~

Idegesen megyek haza, berontok a konyhába, ahol anya aggódva néz rám. Tekintetemet apámra szegezem, nagy késztetést érzek arra, hogy megüssem.

- Szívem, minden rendben? - kérdezi anya, miközben megsimítja az arcomat.

- Kérdezd őt! - mutatok apára. Mindketten értetlenül pislognak rám, de apám szemében mégis látom az aggodalmat. - Meséld csak el, mit műveltél azzal a ribanccal!

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - feszül meg az állkapcsa.

- Harry? - néz rám anya, szemei könnybe lábadnak. A szívem összeszorul. Őt sose akartam így látni.

- Ellie. Ellie Wilkinson neve ismerős? Agyonkúrtad őt, te szemétláda! - megyek az apám felé, most már egyre nehezebben fogom vissza magam. - Ő meg ráadásul teljesen beléd zúgott!

- Rob, igaz ez? - kérdezi anya remegő hangon, mire apám csak ránéz és nyel egy nagyot.

- Most azonnal húzz el ebből a házból! - kiabálok.

- Fiam, higgadj le! Nem történt semmi, mindenki követ el hibákat! Hadd ne mondjam, te mit műveltél Jennyvel!

- Ez egyáltalán nem ugyanolyan! Megcsaltad anyát egy csitrivel, ezt soha nem fogom neked megbocsátani!

- Anne, kérlek! - néz apa könyörögve anyára, akinek az ajkai remegnek, már a sírás határán van.

- Menj el, Rob, jó? - mondja halkan, remegő hangon. Az apám vesz egy mély levegőt, végignéz rajtunk, majd elsuhan mellettem és már csak az ajtócsapódást hallom. Ekkor anya zokogni kezd, arcát a kezeibe temeti, én pedig odamegyek és magamhoz ölelem, miközben megsimítom a hátát.

- Sajnálom, anyu - súgom. Remegő testével szorosan ölel, hangosan sír, miközben én hosszú ideig ölelem őt.

- Hogy voltak erre képesek? - szipog.

- Fogalmam sincs. De ne aggódj, én melletted maradok.

Felnéz rám könnyes szemekkel, s halványan rámosolygok.

- Köszönöm, kicsim, nagyon büszke vagyok rád! Annyira erős férfi lettél. Szeretlek!

- Én is szeretlek, anya! - adok egy cuppanós puszit az arcára.

- Harry? Apád miről beszélt? Mit csináltál azzal a kislánnyal?

Megfeszül az állkapcsom és nyelek egy nagyot. Nem akarom őt még ezzel is terhelni, nem akarom, hogy csalódjon bennem. Mert biztos, hogy csalódna. Mindig is arra nevelt, hogy a lányokat tisztelni kell, erre én teljesen kikészítettem Jennyt.

- Mindegy.

- Kérlek, mondd el! - néz fel a szemembe. Egy nagy levegőt veszek és becsukom a szemem.

- Nagyon ki fogsz akadni... - motyogom. - Én... kavartam kicsit Jennyvel. Vagyis csók, szex, ilyesmi. Mondtam neki, hogy ne essen szerelembe, de ő persze teljesen belém habarodott. A fejéhez vágtam, hogy én nem akarok tőle semmit, nem kell a szerelme, aztán... ott hagytam.

- Jaj, szívem...

- Most viszont Louisval fog összejönni, és remélem, hogy ő boldoggá fogja tenni Jennyt, mert megérdemlik egymást.

- Hatalmas szíved van. Tudom, hogy Jessica miatt búslakodtál sokáig. És hidd el, jót tesz neked, hogy egy olyan lány szeret, mint Jenny.

- Nekem itt van Jessica.

- Aki terhes egy másik fiútól. Ne érts félre, aranyos lány és kedvelem őt, de nem kellene felnevelned más gyerekét. Jessicanak szüksége van rád, és mivel jó ember vagy, te segítesz neki. De tényleg úgy szereted őt, mint régen? Nem szokott eszedbe jutni Jenny?

- Anya... - sóhajtok és megfogom a kezét. - Most nem akarok az én problémáimról beszélni. Ez semmi ahhoz képest, amit apa művelt veled.

Megölelem őt és megpuszilom.

- Itt maradok veled, ígérem! - suttogom.

Érzem, hogy szorosabban ölel. Minden fiú életében egyszer eljön az a pillanat, amikor ő veszi át a férfi szerepét a háznál. Nos, ez nálam most jött el. Itt az ideje, hogy mindent megháláljak anyának. Törődést, nevelést, néha a leszidást, mert mindig igaza volt, és abból tanultam. De főként a szeretetet. 

24. fejezet - Különös szerelem

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok az újabb fejezettel. Nézzétek el nekem, ha van benne némi hiba, mert hulla fáradtan írtam, viszont minden erőmet beleadtam. Köszönöm szépen 97 feliratkozót és a kommenteket az előző fejezethez, csodálatosak vagytok! Még nem volt időm válaszolni rájuk, viszont mindet elolvastam, és eszméletlenül hálás vagyok nektek, amiért még itt vagytok. <3 Remélem, tetszeni fog, jó olvasást! :)
Puszi, ~E

Ahogy Louis a testvéreimmel focizik, egyszerűen nem tudok rá koncentrálni. Képtelen vagyok azzal foglalkozni, hogy ő épp ügyesen cselezget, trükköket tanít az öcsémnek és közben rám mosolyog. Látom, de az agyam nem fogja föl. A szívem hevesen ver, Harry akármelyik pillanatban megérkezhet, ami úgy tűnik, hogy épp most van. Ahogy belép a kapun, mosolyom szélesedik. Zsebre tett kézzel közeledik felénk, tipikus járását bárhol felismerném.
Ahogy Molly is meglátja őt, mosolyogva szalad oda.
- Harry! - nyújtja a kezét, s a fiú rögtön fel is veszi őt, majd egy cuppanós puszit ad az arcára.
- Mi a helyzet, hercegnő? - mosolyog rá édesen Harry.
- Louis tanít focizni, de én nem tudok, csak Mike - nézi a testvérét, aki épp próbál úgy ügyeskedni a labdával, ahogy a "mestere" tanította, bár nem nagyon megy, mert a lábai kisebbek, mint maga a focilabda.
- Louis nem tudja, hogyan kell bánni a lányokkal - vigyorog Harry, mire Louis a combjára rúgja a labdát.
- Okosan, Styles! Még a végén jobb nőt szedek össze, mint te! - mosolyog, mire Harry huhogni kezd.
- Na, és ki a szerencsétlen?
- Vicces vagy! - forgatja meg a szemeit Louis, majd rám néz és elmosolyodik. - Jenny.
- Na, már össze is jöttetek? Szuper!
- Együtt aludtak! - közli boldogan Mike, mire Harry szemöldöke felszalad, s kissé tátott szájjal néz rám. Kezdem elszégyellni magam. Úgy viselkedtem, mint egy ribanc. Az egyik fiú ágyából mentem a másikba.
- Máris? Elég gyorsan összejött - néz Louisra sokatmondóan, aki büszkén átkarol és az arcomra nyom egy puszit. Keresem Harry tekintetében a féltékenységet, megbánást vagy egyéb ilyen érzelmet, de semmi. Mosolyogva néz minket, láthatólag örül nekünk. Bár nekem most az is jó, hogy legalább nem lök el magától.
- Louis finom kakaót tud csinálni - mondja Molly kislányos hangján, miközben komolyan néz Harryre, aki még mindig a kezében tartja őt.
- Van neve is! - mosolyog Louis.
- Tommo-féle-kakaó! - mondják egyszerre a testvéreim, amin muszáj felkuncognom. Annyira édesek, boldogok és gondtalanok.
- Most menjetek fel, mossatok kezet, aztán később játszunk valamit, jó? - borzolja össze Louis az öcsém haját, közben Harry leteszi Mollyt a földre. Egyszerre motyognak egy jót, majd beszaladnak.
A mosoly eltűnik az arcomról, ahogy beugrik valami. Hol van Ellie?
- Hé, Jen, főzök kávét, te kérsz? - néz rám Louis, amivel rögtön visszaránt a valóságba. Ránézek, halványan elmosolyodok és megrázom a fejem. - Oké, én iszom egyet, mert mindjárt bealszok. Hazz?
- Nem, kösz.
- Jól van - indul be Louis, de még egy csókot nyom az ajkaimra, majd kikerül és bemegy. Érzem, hogy remegnek a térdeim, félve nézek Harryre. Nem hiszem el, hogy még mindig gondot okoz a szemébe nézni.
- Jól mutattok együtt - mondja, miközben dekázni kezd a labdával.
- Köszi - erőltetek egy mosolyt, elvégre pont tőle nem akartam ezt hallani. - Nem tudtam, hogy értesz a focihoz - nézem elismerően, ahogy a labdával bánik.
- Ugyan! Fiú vagyok, ez alap dolog - mosolyog, majd megfogja a labdát, s némi hezitálás után átadja. - Te is tudsz dekázni.
- Mi? Én? Dehogyis! - nevetek és tolom el a labdát, de ő a kezembe nyomja.
- Na, mutasd!  - mosolyog, s a szemembe néz, én pedig úgy érzem, vagy most elrepülök, vagy elsüllyedek. Nem tudom, de vele szemben nem maradhatok, az biztos.
Felsóhajtok, egy kicsit hátrébb lépek és megpróbálok dekázni, de a másodiknál már 10 méterre kerül tőlem a labda.
Harry elkezd nevetni.
- Ez irtó aranyos volt! - mosolyog rám.
- Én lány vagyok, nekem ez nem megy! És a sportban sosem voltam jó...
- De az ágyban igen - csúszik ki a száján, de látom, hogy neki is hirtelen jött, máris megbánta, hogy kimondta, így inkább nem reagálok semmit.
- Öm... nem tudod, Ellie hol van? - váltok gyorsan témát, mielőtt kezdene kínossá válni a dolog.
- Fogalmam sincs - von vállat. Próbálok valamit leolvasni a tekintetéből, de nem megy.
Végignézek rajta, majd pislogok párat és elindulok be, de megragadja a karomat, így hátrapillantok. Kicsit megrémiszt, ahogy aggódva néz le rám, látom, hogy nyel egy nagyot.
- Mondd, te... szereted Louist?
A számat beszédre nyitom, de nem adok ki egy hangot sem, ugyanis fogalmam sincs, mit mondhatnék. Az óráknak tűnő másodpercek, amíg bámul engem, megőrjítenek. Nem szeretem Louist, de nem mondhatom meg neki, hogy mi a helyzet valójában.
- Még... még nem alakult ki teljesen - köszörülöm meg a torkom. Azt hiszem, elég jó volt ez a válasz. Vagyis így legalább nem kell magyarázkodnom, hogy miért vagyok vele, ha nem szeretem, és ha esetleg az ellenkezőjét mondanám, észrevenné rajtam, hogy mégsem kötődök annyira Louishoz.
- Értem. Remélem, boldog leszel - mosolyog halványan. Mivel fogalmam sincs, erre mit reagálhatnék, csak viszonozom a mosolyt és bemegyek. Louis a konyhában kávézik, a testvéreim pedig a tévé előtt ülnek és Spongyabobot néznek.
A konyhában az ajtófélfának dőlök, s mosolyogva nézem Louist, amint néz ki az ablakon, közben szürcsöli a kávét. Nem vesz észre engem, úgy tűnik, valamin nagyon elgondolkodott.
Harry hirtelen elmegy mellettem, amitől kissé összerezzenek, s ahogy illata megcsapja az orromat, a szívem azonnal gyorsan kezd kalimpálni, a mellkasomat pedig melegség önti el.
Odamegy Louishoz, s valamit halkan elkezd neki mondani.
- Jenny! - hallom a húgom kiabálását. - Gyere, nézz meg velünk egy részt!
Felsóhajtok és odamegyek, leülök közéjük és magamhoz húzom apró testüket.

~ Louis Tomlinson ~

- Harry, én nem tudom ezt csinálni vele! - sóhajtok. Szörnyű lelkiismeret-furdalásom van amiatt, amit teszünk Jennyvel. Nem érdemli meg, hogy átverjék azok után, amin keresztül ment.
- Muszáj, Louis! - néz rám. - Kérlek! Csak amíg elfelejt engem, mert sose fog rajtam túllépni.
- De nem érted... - hajtom le a fejem, s a kezemet a zsebembe teszem. - Jenny túl jószívű ahhoz, hogy ezt tegyük vele. Mi van, ha belém szeret?
Harry elvigyorodik és elkezdi ütögetni a vállamat.
- Ó, tesó, már értem! Te szerettél belé!
- Ez nem igaz! - tagadom rögtön, talán túl hirtelen. - Én csak... kedvelem őt és nem érdemli meg, hogy átverjük!
- Nem verjük át, ha bevallod, hogy belezúgtál! Akkor tényleg vele lehetsz, ő is megszeret, és mindenki boldog lesz! Szerinted nekem nem esik rosszul? Miattam van ilyen helyzetben.
Továbbra is csak bámulok ki az ablakon, az agyam folyamatosan kattog. Nem tudom, hogy mi lesz. Szívem szerint mindent elmondanék Jennynek, bár tudom, hogy szegény nagyon összetörne, viszont ha tovább hazudok, az csak rosszabb. Tény, hogy kezdem őt megkedvelni. Nagyon. Viszont ha megtudná ezt az egészet, örökre elfelejthetném őt, azt pedig nem szeretném. Szóval úgy néz ki, maradok az eredeti tervnél, csak egy kicsit változtatok rajta. Nem fogok vele szakítani, amikor már elfelejteti Harryt.
- Nem fogok vele szakítani - mondom ki végül, mire Harry kissé meglepetten néz rám.
- Akkor minden marad így? Összejöttök és mindenki boldog?
Bólintok. Azt hiszem, mindenkinek így lesz a legjobb, de főleg Jennynek. Majd én boldoggá teszem. Halványan elmosolyodok. A szívemről egy hatalmas kő esett le, örülök, hogy végre sikerült döntenem.
- Gyere, nézzünk Spongyabobot - intek a fejemmel és bemegyünk a nappaliba. Leülünk, s a két kicsi máris Harry ölében terem, így én magamhoz húzom Jennyt. Átkarolom őt és simogatom, közben néha lepillantok rá. Érzem, hogy a közelemben még kicsit feszült. Azonban látom, hogy a szemeit képtelen levenni Harryről. Hosszú szempillái alól figyeli a göndör srácot, ami őszintén szólva elég rosszul esik. Tudom, hogy nehéz neki, de akkor is szeretném, ha engem kedvelne.
Megsimítom az arcát, így tekintetét hirtelen rám emeli. Halványan elmosolyodok és megcsókolom. Érzem, hogy félve és lassan csókol vissza. Nem hagyom, hogy az ajkaink elszakadjanak egymástól, ez a csók túl jó ahhoz, hogy vége legyen. Akárhányszor el akarja húzni a fejét, mindig hajolok felé.

~ Jenny Wilkinson ~

Louis nagyon furcsán viselkedik, mintha komolyan gondolná ezt az egészet. Én viszont mindjárt beleőrülök, hogy Harryvel egy szobában vagyok.
Louis hirtelen elölről az ölébe ránt, s tovább csókol lassan. A kezemet az arcára simítom, míg ő a combomat markolja. Csókja gyengéd, érzem, hogy tele van érzelemmel.
Miről beszélek?! Lehetetlen, hogy irántam érezzen valamit. Begolyóztam, szeretethiányom van és minden baromságot beképzelek magamnak.
- Ne a gyerekek előtt! - ránt vissza Harry hangja, így Louisval elválnak az ajkaink és a testvéreimre nézek, de a szemüket Harry befogja.
Szégyellősen a hajamat a fülem mögé tűröm és lemászok Louisról, felállok és megigazgatom a ruházatomat.
- Ömm.,, ebédre összedobok hamburgert, az megfelel? - nézek rájuk.
- Hamburger! - csillan fel Molly szeme, s Mike is tapsikolni kezd. Harry is mosolyogva bólint és Louis is beleegyezik, így elindulok a konyhába.
Ahogy elkezdem sütni a húst, érzem, hogy egy test mögém áll, majd átkarolja a derekamat.
- Jól áll neked a főzés - mosolyog és az arcomra nyom egy puszit Louis. - Segítek, jó? - enged el, majd a pulton lévő paradicsomot elkezdi felkarikázni.
- Köszönöm - mosolygok hálásan, miközben megfordítom a húsokat, hogy mindkét oldal egyenletesen lesüljön. A fröcsögő olajban sülő húsok illatától megkordul a gyomrom, de nem akarok enni, nem szabad.
Megcsináljuk Louisval a hamburgereket, majd megterítek, és leülnek enni.
- Te nem eszel? - néz rám Harry.
- Én nem vagyok éhes - lódítok gyorsan, majd a hűtőből kiveszek egy kis üveg vizet, felpattanok a pultra, lecsavarom a kupakot és belekortyolok.
Mollyt nézem, szegény azt se tudja, hogy fogja meg azt a hatalmas zsömlét, nemhogy a szájába tömje. Összeráncolt szemöldökkel figyeli, ahogy a fiúk nagyokat harapva esznek. Muszáj elmosolyodnom.
- Sziasztok! - jön be hangosan Ellie, s 1000 wattos mosollyal az arcán néz végig mindenkin.
- Hol voltál? - nézek rá, miközben ő elvesz egy karika uborkát a pultról és bekapja.
- Erre-arra - von vállat. Mivel ki akarom deríteni, hogy pontosan mi történt, muszáj rákérdeznem.
- Láttalak délelőtt, mentél be Harryékhez.
Ahogy ez a mondat elhagyja a számat, Harry értetlenül néz rám, Ellie pedig úgy tűnik, hogy teljesen zavarba jött.
- Öö... izé... - csavargatja a haját Ellie idegesen. - Én...
A nyakán meglátok egy pirosló foltot, nyilvánvaló, hogy kiszívták a nyakát.
- Ki van szívva a nyakad, Ellie! Nem volt otthon Jessica, igaz? - nézek Harryre, talán egy kicsit goromba vagyok, de ez egyszerűen kijött belőlem.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, én Jessicaval sétáltam, csak apám volt otthon - néz Harry a nővéremre, aki beharapja az ajkát és a földet nézi. - Várjunk csak... Mit kerestél te az apámnál?
- Csak... beszélgettünk...
- Beszélgettetek? - áll fel Harry, s közeledik a nővéremhez. - És az ott a nyakadon?
- Ez már régi... - legyint, de szerinte lehet látni, hogy az egész teste remeg.
- Ellie, utoljára kérdezem, hogy mit kerestél az apámnál!
A nővérem teljesen elvörösödik, nyel egy nagyot és lassan néz fel Harryre.
- Én... Szeretem őt. Szeretem az apádat, Harry.

23. fejezet - Képtelen vagyok mást szeretni

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 23. fejezetet. Köszönöm szépen a 96 feliratkozót, és a kommenteket, pipákat az előző fejezethez! Csodálatosak vagytok, hálás vagyok azért, amiért még velem vagytok! <3 Remélem, hogy ez a fejezet is elnyeri a tetszéseteket, bár eléggé rövid lett és lapos, de vannak dolgok, amiket csak a következő fejezetbe szeretnék beleírni. Niallnek pedig nagyon-nagyon boldog születésnapot! :) Jó olvasást! :)
Puszi, ~E

Reggel puha ajkakat érzek a nyakamon, erős karokat magam körül. Nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el ezen az édes tetten. Louis a fülemhez hajol, megharapja a fülcimpámat, mire felkuncogok.

- Jó reggelt - motyogja reggeli álmos hangján.

- Jó reggelt - mosolygok.

Legnagyobb meglepetésemre egy édes puszit nyom az ajkaimra, majd ledobja magáról a takarót, s ahogy feláll, tekintetem megakad csupasz fenekén. Felveszi a földről a bokszerét, belebújik, majd megigazgatja a haját.

- Csinálok valami reggelit. Ööm... pirítós megfelel? - néz rám.

- Nem vagyok éhes - tiltakozom egyből, de a gyomrom korogni kezd.

- Uhum, ez a hang nem ezt mondja - nevet kicsit. - De megmondhatod, hogy ha nem szereted a pirítóst, akkor csinálok mást.

- Nem, öm... a pirítós megfelel - erőltetek egy halvány mosolyt, mire bólint és kimegy a szobából. Egy mély sóhaj szakad fel a torkomból, Nem szeretek mások előtt enni, egy fiú előtt meg főleg. Ez annyira... gáz.

Kimászok az ágyból, valami emberi alakot csinálok magamból, majd lemegyek. Mennyei illatokat érzek, a friss pirítós mellett kávé gőzölög.

- Épp időben - mosolyog, majd leül, s én is vele szemben. Elkezdünk enni, de én inkább csak csipegetek. Amúgy is úgy nézek ki, mint egy tehén, nem kell még az is, hogy úgy egyek, akár egy disznó.

Csend van körülöttünk, néha rápillantok. Meg kellene beszélnünk a tegnap estét, de nem merek rákérdezni. Lehet, hogy annyira részeg volt, hogy nem is emlékszik rá.

- Zavarban vagy? - töri meg a csendet, mire tekintetemet rákapom és hevesen - talán túl hevesen - rázni kezdem a fejemet, mire kicsit felkuncog. - Azért, mert bokszerben virítok előtted, vagy amiatt, ami az éjszaka történt?

- Öm... én...

Nem számítottam erre a kérdésre, így fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, még nem volt időm kigondolni.

- Emlékszem rá, Jen. És jó volt. Nagyon is.

Felsóhajtok és nézek rá.

- Nem tudom, te hogy vagy vele - néz lefelé és a pirítóst piszkálja -, de én élveztem. Tudom, hogy rajtam kívül még csak Harry volt, és nem is várom el, hogy vála....

- Nekem is tetszett - vágok a szavába, mire rögtön rám néz és elmosolyodik. - Csak... azt hittem, te megbántad.

- Lehet, hogy részeg voltam, de tudtam, hogy mit csinálok. Egy cseppet sem bántam meg, remélem, hogy te sem.

- Én sem - mosolygok halványan. Elvégre ez - gondolom - csak a szórakozás kedvéért volt, mert nem is vagyunk együtt igazából.

- Akkor jó - kapja be az utolsó falatot is. Lassan én is megeszem, elfogyasztjuk a kávét, s elszívunk mellé egy-egy szál cigit. - Ma mit csinálsz?

- Szerintem semmi érdekeset.

- Akkor velem tölthetnéd a napot - mosolyog. Pislogok párat, mire felfogom, mit mondott.

- Ömm... oké, jól hangzik - egyezek bele végül, bár teljesen parázok. - De akkor menjünk el hozzánk, anyáék biztos aggódnak már értem.

- Jól van, ahogy szeretnéd.

Megvárom lent Louist, míg elkészül, majd elindulunk. Harryék háza felé közeledünk, s a nővéremet már megint látom bemenni az ajtón. Egy mély levegőt veszek, amit lassan kifújok. Feszültségemet Louis is észreveszi, mert nyugtatóan megsimítja a hátamat.

- Jól vagy?

- Persze - motyogom. Tovább nem is kérdezget, viszont a kezét a derekamra csúsztatja, s amíg haza nem érünk, nem enged el. - Anya, itthon vagyok! - kiabálok, ahogy beérünk az ajtón.

- Na végre, már annyira aggódtam, hol a fenében vol... - jön ki, de ahogy meglátja Louist, abbahagyja. - Ó... öm...

- Jó napot - mosolyog. - Jenny nálam volt éjszaka, remélem, nem baj.

- Nem, dehogyis - mondja anya, miközben hitetlenkedve néz ránk. - Izé... Jenny, apáddal el kell mennünk, megtennéd, hogy vigyázol Mikera és Mollyra?

- Na jó - sóhajtok és felnézek Louisra. - Nem baj, ha itt maradunk?

- Dehogy, imádom a kölyköket - mosolyog, majd levesszük a cipőnket és indulunk be, de apa kijön a nappaliból és nagy szemekkel néz Louisra.

- Helló. Jenny, beszélhetnénk? - kérdezi, de közben mereven Louis figyeli.

- Persze. Addig várj meg a szobámban - nézek Louisra, aki bólint és felmegy, én pedig apára szegezem a tekintetemet.

- Tudod, kicsim, már 17 vagy... - kezdi el, amit tudom, hogy nehezére esik, de egyszer már Ellievel végig csinálta, nekem is el kell mondania. - És most egy fiúnál aludtál. Izé... nem tudom, hogy mit csináltatok, de kérlek, nagyon vigyázz!

- Apaa... - forgatom meg a szemem. Érzem, hogy nem csak nekem kínos ez a beszélgetés.

- Sajnálom, szívem, ezt muszáj elmondanom. Szóval nem tudom, hogy ő milyen, de ha egyből azt akarja tőled, ne hagyd magad! Vagyis... még nem történt meg, ugye? - néz rám. A számat beszédre nyitom, de fogalmam sincs, mit mondhatnék. Még Harryről sem tudnak...

- Nem - nyögöm ki végül, mire megkönnyebbülten felsóhajt.

- Helyes. Vigyázz magadra, jó? És ne add magad könnyen - simítja meg a fejemet és ad egy puszit, mire halványan elmosolyodok.

- Úgy lesz - szaladok fel Louis után. Bemegyek a szobámba, az ágyamon fekszik és mosolyogva néz rám.

- Na, megkaptad a kioktatást?

- Meg - sóhajtok és mellé dobom magam. - Reméli, hogy még nem feküdtünk le.

- Ó, szóval Harryről se tudnak? - néz le rám, majd átkarol és közelebb von magához.

- Nem.

- Jenny! - hallom a vékonyka hangot, amit bárhol felismernék. Molly édesen szalad be a szobámba. - Ó, szia! - mosolyog Louisra, majd Mike is bejön és elvigyorodik.

- Louisval fogunk rátok vigyázni - ülök föl és rájuk mosolygok.

- Juhú! Louis, játszunk? - ugrik fel Mike az ágyra, Molly pedig Louis mellkasára veti magát.

- Ó, még szép, hogy játszunk! - nevet Louis, majd feláll, s felveszi Mollyt.

- Engem is! - ugrál az ágyon Mike.

- Gyere! - veszi a másik kezébe az öcsémet, majd mindkettőjüket kicsit feldobja. - Mint két sózsák!

Nevetve néznek rá a testvéreim, azt hiszem, nagyon kedvelni fogják őt. Hallom anya kiabálását, hogy elmennek, szóval már csak négyen maradunk a házban.

- Nos, ki szereti a kakaót? - mosolyog Louis.

- Éééén! - sikít mindkét testvérem, majd Louis vigyorogva viszi őket le a konyhába. A párnám alól előkotrom a naplómat, s kinyitom.

Kedves Naplóm!

Olyan rég írtam, azóta annyi minden történt… Harry volt barátnője, Jessica visszajött. Gyönyörű, kedves és vékony. Tökéletesen illik Harryhez, viszont terhes, de nem Harrytől. De persze az ő szerelmük még ezt is kibírja, én pedig majd’ beleőrülök, amikor látom őket. Bár mostanában a nővérem járkál át Harryhez, amit még nem igazán értek, de mindent meg fogok tenni azért, hogy megtudjam, mi folyik köztük. Liam megtervezett nekünk egy randit Louisval, mert Harryvel megbeszélték, hogy összehoznak minket. Nos, igen… megegyeztünk, hogy eljátsszuk, hogy együtt vagyunk. Ez odáig fajult, hogy tegnap este lefeküdtünk. Jó volt, de én akkor is mindenben csak Harryt látom, képtelen vagyok mást szeretni. Pedig Louis tényleg jófej, vicces és helyes srác, de ez nekem egyszerűen nem megy. Túl sok minden köt Harryhez, és túlságosan szeretem őt…

Visszarejtem a párnám alá a naplóm, majd lemegyek a konyhába, s a látványtól muszáj elmosolyodnom. Louis két kakaót kever, s a két oldalán a testvéreim állnak lábujjhegyen, a pultba kapaszkodva, s figyelmesen követik Louis minden mozdulatát.

- Ez a Tommo-féle-kakaó, ennél finomabb nem létezik! - mondja Louis, mire Molly nagy szemekkel néz fel rá és mosolyog.

- Kérem! - nyújtózkodik a húgom, mire Louis odaadja neki és Mikenak is. Belekortyolnak, s szinte egyszerre nyalják meg a szájuk szélét.

- Ez nagyon finom! - néz fel Mike Louisra, aki büszkén elmosolyodik.

- Én mondtam!

Mindketten óvatosan totyogva mennek a konyhaasztalhoz, koncentrálnak, nehogy kiöntsék a mennyei finomságot. Feltápászkodnak a székre és szürcsölgetni kezdik.

- Máris lekenyerezed őket! - nézek Louisra nevetve, aki mosolyogva megvonja a vállát, s a pultnak támasztja a csípőjét.

- Gyere ide - tárja szét a karjait.

Halványan elmosolyodok, majd odamegyek, és hagyom, hogy izmos karjaival körbeöleljen. Egy puszit nyom a fejemre, s én átkarolom a derekát. Molly és Mike sutyorogni kezdenek, közben ránk néznek és kuncognak.

- Hé, nem suttogtok, hanem szépen isszátok azt a tökéletes kakaót! - mutat rájuk fenyegetően Louis, hangjában mégis játékosság hallatszik.

- Utána játszol velünk? - néz rá Mike, s a szája körül csupa kakaó, amin muszáj elmosolyodnom.

- Játszok. És Jenny is! - szorongat meg egy kicsit, mire felkuncogok.

- De jó! - kezdik el gyorsabban inni, majd mikor elfogyasztják, szinte lecsapják az asztalra a bögréket és leugranak a székről.

- Először töröljétek meg a szátokat! - szól utánuk Louis, ahogy szaladnak fel a lépcsőn. - Imádni való kölykök - mosolyog. - Akár a nővérük.

- Ömm... igen, Ellie is nagyon jófej.

- Butus - nevet. - Én rád gondoltam.

Teljesen elpirulok.

- Oh... öm... értem...

- Na, ne légy már ennyire zavarban! - nyom egy puszit az ajkaimra. Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy ő mit akar tőlem, vagy hogy egyáltalán akar-e valamit.

- Louis! - szaladnak le a testvéreim, kezükben egy-egy labdával. - Melyik labda legyen?

- A foci - mutat rá, mire Mike kinyújtja a nyelvét Mollyra. - Mike, olyan trükköket mutatok neked, amitől az összes csaj téged akar majd! - veszi el tőle a labdát és megforgatja a mutatóujján. Mollyék ugrándozva követik őt az udvarra, én pedig elindulok utánuk, de csörögni kezd a telefonom. Előveszem a farzsebemből, s ahogy meglátom Harry nevét villogni a képernyőn, a szívem egy nagyot dobban. Pár pillanat hezitálás után remegő ujjaimat végighúzom a képernyőn, felveszem és a fülemhez emelem.

- Szia - szólok bele, s remélem, hogy nem remeg a hangom.

- Szia! Mit csinálsz ma?

- Louis itt van és Mollyékkal játszunk.

- Oh, értem. Nem gáz, ha én is átmegyek? Unatkozom, és Jessica egy barátnőjénél van.

- Persze, gyere nyugodtan.

- Szuper! 10 perc és ott vagyok!

Megszakítja a vonalat, de a telefont még mindig a fülemnél tartom, s próbálom a szívdobbanásaimat csillapítani. De nem megy.

A mosoly megjelenik az arcomon, s valószínűleg az elkövetkezendő pár órában nem is fog eltűnni.

22. fejezet - Álompár

Drága Olvasóim!

Itt is vagyok a 22. fejezettel. Nagyon szépen köszönöm a 95 feliratkozót és a sok pozitív visszajelzést, nagyon jól estek! Hálás vagyok, amiért itt vagytok velem, imádlak titeket! <3 Remélem, hogy a múlthetet mindenki túlélte. Én viszonylag zökkenőmentesen, de a reggeli kelésekkel még problémáim vannak. Még egyszer sajnálom, hogy csak most hoztam az új fejezetet, de remélem, hogy tetszeni fog! Jó olvasást!
U.i.: Nem volt időm átnézni, a hibákat majd kijavítom!

Puszi, ~E

Este Liam ír egy üzenetet, hogy menjek át hozzá, mert páran iszogatnak. Kezdek kicsit úgy viselkedni, mint egy alkoholista. Oké, nyár van, és a legjobb nyári esték piálással kezdődnek, de akkor is... Bár nekem most pont arra van szükségem, hogy elfelejtsem a problémáimat és Harryt.

Felveszek egy rövid fekete farmersortot és egy fehér ujjatlant, kivasalom a hajamat, egy kis sminket teszek az arcomra, és végignézek magamon. Még mindig nem tetszik, és egyszerűen már beleőrülök, hogy nem leszek soha normális.

Egy mosolyt erőltetek az arcomra, és lemegyek.

- Anya, elmegyek Liamhez! - kiabálok, miközben felveszem a cipőmet. Válaszul egy okét kapok, majd elindulok ki. Az utca végén látom, hogy a nővérem siet valahova. Mivel Harryék is pontosan arra laknak - meg még rajtuk kívül párszázan -, biztos vagyok benne, hogy hozzá megy, így követni kezdem. Persze jó messzire lemaradok, és néha el is bújok, de muszáj tudnom, hova megy.

Minél közelebb érünk Harryék házához, annál biztosabb vagyok benne, hogy hozzá megy. De akkor Jessica?

Ellie megáll az ismerős ház előtt, csenget, nyílik az ajtó és a nővérem mosolyogva megy be. A gyomrom görcsbe rándul. Nem hiszem el, hogy Harry képes még a nővéremmel is kavarni, és pont velem nem.

Felsóhajtok. Estére a kedvemet ez is megalapozta, szuper...

Elmegyek Liamhez, s ahogy bemegyek, rögtön megcsap a piaszag és cigifüst keveréke. Louisval találkozik a tekintetünk, ő azonnal sokatmondóan elmosolyodik. Behúzza az italt, majd feláll, odajön hozzám és megölel.

- Szia, édes! - mondja a fülembe, amire azonnal elmosolyodok.

- Szia!

Lassan elenged, rápillantok Liamre, aki mosolyogva néz felénk. Louis megfogja a kezemet, majd odavezet a többiekhez, akiknek kedvesen köszönök, majd leülök Louis ölébe. A lábam a földön van és tartom a súlyomat, nem akarom, hogy összeroppanjon alattam. Átöleli a derekamat és simogat, miközben beszélget Liammel, de nem tudom, miről, mert az agyam azon kattog, amit láttam. A nővérem mosolyogva ment be Harryhez...

- Jenny, itt vagy? - ránt vissza Louis hangja a valóságba. Ránézek és egy halvány mosolyt erőltetek. - Tessék, tequila - adja a kezembe. Elmosolyodok. Pont erre van most szükségem, piára és lazulásra.

Miután megiszok párat az isteni italból, megjelenik Harry és Jessica kézen fogva és mosolyogva. Harry tényleg nem lehet ennyire szemét...

Lassan telik az idő, már 8 pohár után nem számolom az italokat. Nem kellene kevernem a piát, de most mégis arra van szükségem, hogy berúgjak.

- Na, hadd lássunk az új pártól egy csókot! - csapja össze a tenyereit Liam. A szemeim kikerekednek. Erre egyáltalán nem gondoltam... Még nem csókolóztam senkivel Harryn kívül és szerintem nem is lennék rá képes.

Ránézek Louisra. Neki biztos könnyebb, valószínűleg rengeteg lánnyal csókolózott már. Rengeteg szép lánnyal...

Egyik kezét az arcomra teszi és közeledik felém. Te jó ég, most tényleg meg fog csókolni?!

Nyelek egy nagyot, majd lehunyom a szemem, s érzem, hogy ajkai az enyémekhez érnek, majd lassan megcsókol. Nem tart sokáig a csók, s ahogy ajkaink szétválnak, nem tudok a szemébe nézni. Harryre pillantok, aki halványan mosolyogva figyel minket. Nem így kellene lennie, féltékenykednie kell!

Megfogom Louis arcát két oldalt és újra megcsókolom, de most szenvedélyesebben. Louis a kezét a fenekemre teszi, s érzem, hogy kicsit megmarkolja. Majd összedönti a homlokunkat és elmosolyodik. Furcsa volt mással csókolózni. Teljesen más, mint Harry. Louisnak nem annyira puhák az ajkai, viszont attól még nagyon édesek, istenien csókol. Bár senkivel nem lesz olyan jó, mint Harryvel...
Meghallom a kedvenc számom, mire azonnal elmosolyodok, s felállok Louis öléből. Nem nagyon hallgatok zenét, de amik buliba mennek, már nagyjából ismerem, és ezt imádom.
Ringatni kezdem a csípőmet, és mivel az alkoholtól eléggé felbátorodtam, szerintem erotikusabbra sikerül, mint azt tervezem. Tekergetem a csípőmet és a hajamba túrok, de tekintetemet nem veszem le Harryről. Viszont ő csak Jessicat puszilgatja és mosolyogva beszélget vele, miközben sört kortyolgat.
Két kezet érzek a derekamon, majd szorosan mögöttem egy izmos testet. Ágyékát a fenekemhez szorítja, s felveszi a ritmust, csípőjét az enyémmel együtt mozgatja. Kezét a derekamra teszi, s a fejét a vállamra hajtja. Louis barna tincsei csikizik az arcomat, arcszőrzete néha megszúr.
- Mit művelsz? - kérdezem halkan.
- Táncolok a barátnőmmel - mosolyog és ad egy puszit a nyakamra. Nyelek egy nagyot, majd Harryre pillantok, aki most már minket néz, így még jobban elkezdem rázni és beletúrok Louis hajába.
Felé fordulok, átölelem a nyakát, ő pedig a derekamat és szorosan magához von. Teljesen hozzásimul a testem az övéhez, s az arcomba lóhó tincseim közül nézem Harry reakcióját. Fapofával les minket, miközben még mindig a sört issza. Louis erősen a fenekembe markol, amitől akaratom ellenére felnyögök és csak remélni merem, hogy a hangos zenétől nem hallotta meg. Ám perverz mosolya mást mutat.
Mivel Louisval nem szeretnék nagyon belemerülni, a konyhába megyek, hogy igyak egy kis pezsgőt. Igen, természetesen nekem még alkohol kell...
Kiöntöm egy pohárba, majd elkezdem inni, s meglátom Harryt, ahogy jön be, majd ő is önt magának.
- Jól elvagytok Louisval? - kérdezi, majd beleiszik.
- Uhum.
- Dúl a love? - mosolygok. - Jó látni, hogy boldog. És te is.
Ja, persze, kurvára boldog vagyok. Akkor lennék boldog, ha most azonnal letepernél, és mondanád, hogy nem kell más, csakis én.
- Ja - csak ennyit nyögök ki, s megiszom az utolsó kortyot is.
- Összeilletek. És... remélem, ő majd meg tud neked adni mindent, amire vágysz.
A szívem egy nagyot dobban. Ha tudná, hogy ő az egyetlen, amire vágyom. Ha tudná, hogy csak vele lehetnék boldog. Ha tudná, hogy még mindig rettenetesen szeretem.
Egy halvány mosolyt erőltetek.
- De attól köztünk minden oké, ugye? - nézek rá.
- Persze - mosolyodik el, majd megkerüli a pultot, odajön és megölel. Egy pillanatra lefagyok, majd szorosan visszaölelem. Bárcsak ez a pillanat sokáig tartana. Mélyen beszívom az illatát, ki akarom élvezni minden egyes pillanatát annak, hogy a karjai közt vagyok.
Ahogy kezd elengedni, úgy érzem, mintha elengednének egy üres térben. Hiányzik a testének a melege, közelsége, illata. Rám mosolyog, majd visszamegy a szobába. Egy mély levegőt kell vennem, hogy felfogjam, ami történt. Harry legalább már nem lök el magától, ez nagyon jó jel.
Visszamegyek a szobába, Louis elvigyorodik és magához húz, ölelgetni kezd. Látszik, hogy már teljesen be van rúgva.
Elkezdi puszilgatni az arcomat, s halad a szám felé, majd megcsókol. Most vagy nagyon jól játszik, vagy annyira berúgott, hogy azt se tudja, mi van. Bár inkább az utóbbira tippelnék.
- Hmm... - mosolyodik el. - Édesek az ajkaid.
- Pedig tequilát ittam - nevetek. - Ja, meg pezsgőt.
- Ez olyan Jennys íz, és tetszik!
Elmosolyodok, majd hagyom, hogy ölelgessen. Jól esik, bár tudom, hogy részeg, és tisztában vagyok azzal, hogy én sem vagyok józan.
- Igyál még, baby - iszik bele a sörbe, majd a kezembe nyomja. Nem szeretem a sört, de most ez valahogy nem tud érdekelni, így egy jó nagyot kortyolok bele.
- Igyunk az új álompárra! - emeli fel Zayn a poharát.
- Louisra és Jennyre! - mosolyog Niall, majd koccint a haverjával és egyszerre behúzzák. Hogy mi álompár? Na szép. Pedig együtt se vagyunk igazából...
- Ránk! - emeli fel Louis a sörös dobozt, amiben már alig van pár korty. Végignézek az asztalon, már vannak üres whiskys és vodkás üvegek is. Hányingerem van attól is, ha ránézek.
- Azt akarom, hogy soha ne érjen véget a nyár. Hogy minden így maradjon - mosolyog Liam. Furcsa, hogy neki nincs barátnője, mégis boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnik. Vagy talán csak túl jól megjátssza, nem tudom.
- Hé, Jenny, tudod, mihez lenne most kedvem? - kezdi el csókolgatni Louis a nyakamat és a falhoz tol. - Hozzád. Hogy benned legyek.
Nem tudom, hogy ettől be kellene indulnom, vagy meg kellene sértődnöm. Igazából izgató, de akkor is Harryt akarom mindennél jobban.
Arra eszmélek fel, hogy a pólóm alá kezd nyúlni, amitől szinte rögtön kijózanodok és lefogom a kezét.
- Inkább menjünk, jó? Te már eleget ittál - nézek rá. Elmosolyodik.
- Hazakísérsz? - támaszkodik a fejem mellett a falnak. Kicsiket bólogatok, majd ad egy csókot, de kicsit meginog.
- Várj, segítek, támaszkodj rám! - rakom át az egyik karját a vállamon.
- Csá, majd beszélünk! - integet Louis mindenkinek. A tekintetem találkozik Harryével, s ahogy rám mosolyog, a szívem egy nagyot dobban. Próbálok nem összeesni a remegő térdeim miatt, s elindulunk kifelé.
Louis az egész sötét utcán az utat végigénekli, s mikor végre elkísérem őt hazáig, az ajtó előtt megállok.
- Akkor majd beszélünk, jó éjt! - indulok el.
- Hé, hé, várj már! Itt alszol! - ragadja meg a karomat és húz befelé.
- Mi? Louis, nekem haza kell mennem!
- Dehogy kell! - rúgja le a cipőjét, s miközben húz felfelé, én is lerugdosom magamról.
Felérünk a szobájába, s bedől az ágyába.
- Ah, de jó végre feküdni - sóhajt és becsukja a szemét. Végignézek rajta. Talán segítenem kellene levenni a ruháit, de félreértené, vagy túl kellemetlen lenne. - Ne ácsorogj ott, gyere! - paskolja meg maga mellett a helyet. Kicsit hezitálok, végül lassan bemászok mellé, és hanyatt fekszem. Pár pillanat múlva Louis már fölöttem van és csókolgatja a nyakamat.
- Hmm... Louis! - súgom és a kezeimet a vállára teszem, hogy eltoljam magamtól.
- Akarlak! - súgja az ajkaimra. Érzem az alkohol és a cigi keverékét rajta, ami egészen isteni.
- Szerintem aludj!
- Álló farokkal? - nyomja nekem a férfiasságát, és nadrágon keresztül is érzem, hogy igen csak merevedik. Nyelek egy nagyot.
- Menj a fürdőbe és intézd el!
Mivel kezd belőlem kimenni az alkohol, már nem vagyok olyan bátor. Jobb is, akkor talán le is feküdnék vele.
- Te intézd el! A melleiden akarom látni - markolja meg a mellemet, mire automatikusan felnyögök. - Hm, ez az, baby!
- Louis! Aludj!
- Imádom, mikor parancsolgatsz! - kezdi el szívni a nyakamat, mire kissé felsikítok. - Na? - motyogja a nyakamba. Gyorsan veszem a levegőt és nyelek egy nagyot. A csók is furcsa volt nem Harryvel, de ez még inkább furcsa!
- Nem akarom - suttogom.
- A barátnőm vagy - mosolyog és az ajkaimra ad egy puszit. - És rohadtul kívánlak!
Benyúl a bugyimba és végigsimít, amibe beleremegek.
- Hm. Nedves vagy. Te is kívánsz engem - vigyorodik el, én pedig teljesen elpirulok. Mire észbe kapok, Louis ledobja magáról a pólóját, s a mellkasomat kezdi ellepni apró puszikkal. Ösztönösen a hajába túrok, mire felmordul, és egy pillanat alatt megszabadít a fehér pólómtól. A hátam alá nyúl, s a melltartóm sem marad rajtam sokáig, bár előtte kicsit szégyellős vagyok. Teljesen máshogy ér hozzám, mint Harry, teljesen mások a mozdulatai, olyan szokatlanok. Talán jót tenne, ha kipróbálnék új dolgokat, és abban ez is benne van.
Louis a hasamat puszilgatja, mire hirtelen behúzom, nem akarom, hogy lássa, mennyire hájas vagyok. Kigombolja a sortomat, megemelem a csípőmet, amíg lehúzza rólam, majd elkezdi csókolgatni a belső combjaimat.
- Ah, Louis... - zihálom, s mikor a bugyim közelébe ér, remegni kezdek. Elmosolyodik, perverzül néz rám, majd a fogai közé veszi a bugyimat és lehúzza rólam. Eldobja, majd szétnyitja a lábaim, és lehajol, de megállítom. - Várj! Ne! Ezt most nem kell...
- Azt akarod, hogy rögtön beléd hatoljak, igaz? - mászik fölém, majd megcsókol, közben csatolja ki az övét. - Mondd, hogy akarsz - zihálja, és megcsókolja a nyakam.
- Hmm... Akarlak! - túrok a hajába. Felnyög, majd letornássza magáról a nadrágot és a bokszert, keres a zsebében, amit rutinos mozdulattal felgörget, majd a lábaim közé fészkeli magát, s keményen belém hatol, amitől felnyögök. Gyorsan lökni kezd, s a nyakamba zihál, ami csak még izgatóbbá teszi a helyzetet.
Erőteljesen lök, minden egyes mozdulatánál felnyögök, s érzem, hogy nagyon hamar a csúcsra fogok jutni. Mégsem tudom kiverni a fejemből Harryt. Ahogy ő volt bennem, ő csókolt, ő érintett. Sose fogom elfelejteni.
- Gyerünk, édes! - zihálja, s csókolgatni, harapdálni kezdi a nyakamat. Izzadt testünk összetapad, lábaimat a dereka köré fonom, így még mélyebben érezhetem magamban.
- Oh, Louis! - nyögök fel kéjesen, mikor érzem, hogy közel vagyok, s egy mélyebb lökésnél hangosan elélvezek.
Kihúzza magát.
- Seggbe akarom!
- Mi? Megőrültél?! Nem, az nagyon fáj! - nézek rá zihálva.
- Jó, nem fenékbe, de akkor is állj négykézlábra! - utasít, én pedig engedelmeskedek. Megfogja a csípőmet és hátulról hatol belém, mire felnyögök, és gyorsan kezd mozogni. - Oh, igen, baby! - nyög, s csattogó hang hallatszik minden egyes lökésnél. Erősen markolja a csípőmet, egyre gyorsabban mozog, míg végül hangosan a csúcsra ér. - Hmm... - mozog még egy kicsit lassan, majd zihálva kicsúszik belőlem. - Te jó ég, ez mennyire isteni volt! Most pedig gyere, elmegyünk fürödni!
Zihálva átcammogok a fürdőbe, közösen lezuhanyzunk. Pár csók elcsattan a kabinban, de azt leszámítva semmi más, majd visszabújunk az ágyba, s Louis magához ölel.
Vicces, hogy mindig is erre vágytam, de nem vele. Harryvel. Azt akarom, hogy ő legyen itt.
De egyáltalán miért történt ez meg? Louisval csak megjátszottuk, hogy együtt vagyunk. Túl részeg volt, én meg hülye, hogy hagytam. Vagyis nem tudom. Nem bántam meg, de félek, hogy holnap mit fog gondolni erről az egészről.

Késés

Drága Olvasóim!
Nagyon sajnálom, mostanában elég sokszor késtem a részekkel, és sajnos most is. A hétvégém és a hetem elég zsúfolt volt, és még csak a fejezet fele van kész, viszont hulla fáradt vagyok, és nem akarom összedobni. De nem szeretném, hogy egy hetet kelljen rá várnotok, szóval holnap hozom az újabb fejezetet, ígérem! Remélem, nem nagyon haragszotok, és valamennyire megértetek. Tényleg szörnyen sajnálom, de a továbbiakban igyekszem összeszedni magam!
Jó éjszakát és jó hetet mindenkinek!
Puszi, ~E