9. fejezet - Szenvedés

Drága Olvasóim!

Meghoztam a 9. fejezetet. Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket és pipákat, jól esik, hogy kapok visszajelzéseket, amik ráadásul pozitívak! Köszönöm! :) Most még a történet elején elég unalmasak a dolgok, de pár fejezet múlva kezd minden kibontakozni és a feje tetejére állni. Remélem, hogy ez a fejezet is elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: A kommentekre még nem válaszoltam, de a héten bepótlom!

~ Jenny Wilkinson ~

Pár perc elteltével Harry felsegít a földről, miközben édesen mosolyog rám. Annyira hihetetlen, ami történt, szinte fel sem fogom. Azt meg pláne, hogy pont vele!

- Na mi az? - simítja meg az arcomat. Megszeppenve pillantok rá és nyelek egy nagyot. - Ne légy már zavarban, na -  ad egy puszit az ajkaimra. - Jó volt nem? - dönti a homlokát az enyémnek, közben kezei az arcomon vannak. Ahogy illatát mélyen belélegzem, úgy érzem, a fellegekben járok.
- Jó volt - suttogom. Mosolya szélesedik, még egy puszit ad a homlokomra, s eltávolodik tőlem, ami miatt úgy érzem, mindjárt összeesek.
- Azt szeretném, ha nem éreznéd magad kellemetlenül a társaságomban, akármit is csinálunk - néz a szemembe. Ha tudná, hogy már csak a tekintetétől is egy másik világban érzem magam...
Megfogja a kezemet, s elindulunk az erdőben. Annyi érzés kavarog bennem, és az a furcsa, hogy az összes pozitív. Talán ilyen az, amikor az ember kiegyensúlyozott és boldog. Nem tudom, nem emlékszem, hogy voltam-e valaha úgy.
Vagy egy órán keresztül sétálgatunk, közben jól elbeszélgetünk. Amikor azt hiszem, kezdek kicsit feloldódni, Harry rám mosolyog, és újra elpirulok. Nekem nem megy, nem tudok úgy viselkedni vele, mint egy hétköznapi emberrel.
Lassan visszaérünk a kocsijához és beülünk. Beindítja, majd elindulunk, s bekapcsolja a rádiót.
- Szóval máskor is csinálhatnánk ilyen jó kiruccanást, ugye? - pillant rám mosolyogva, majd tovább nézi az utat. Nyelek egy nagyot, s próbálom jól meggondolni a válaszomat.
- Aha - végül csak ennyit tudok kinyögni.
Nézek ki az ablakon, a fák elsuhannak mellettünk, én pedig a mosolyt nem tudom levakarni az arcomról. Még emlékszem az érzésre, annyira hihetetlen volt.
- Mind mosolyogsz? - ránt vissza Harry hangja a Földre. Megrázom a fejem, érzem, hogy az arcom újra elvörösödik. - Bevallhatod, ha boldog vagy amiatt, ami történt. Nekem is tetszett, ahogy miattam élveztél el.
Harry szókimondó, ez tény. De ezzel engem teljesen zavarba hoz, bár szerintem ő ezt élvezi.
Nem reagálok rá semmit, inkább megtartom magamnak a gondolataimat és tovább bámulok ki az ablakon, amíg le nem parkolunk a házunk előtt. Harry leállítja a motort és rám néz. Tekintetem az övébe akad, s képtelen vagyok máshova nézni. Szinte rabul ejt.
Kezét lassan az arcomra simítja és megcsókol. Még mindig beleremegek a csókjába, szerintem ezt soha nem fogom megszokni. Bár nem tudom, hogy meddig lesz ez a dolog köztünk...
- Van kedved bejönni? - nézek rá. Elmosolyodik és bólogat, majd kiszállunk a kocsiból és bemegyünk.
- Sziasztok! - mosolyog anya sejtelmesen, ezzel teljesen lejáratva engem. Felsóhajtok és elmotyogok egy sziát, s hallom, hogy Ellie szalad le a lépcsőn.
- Harry! De jó, hogy látlak! - öleli meg, amit Harry örömmel viszonoz. - Na, jót sétáltatok? - néz rám, majd újra a göndör fiúra.
- Aha - mosolyog pimaszul, szemei csillognak.
- Szuper! Gyere - húzza fel Harryt a szobájába. Egy mély levegőt veszek és elindulok fel, de apa a konyhából utánam szól.
- Kicsim! Gyere ide egy kicsit!
Már a hangjából hallom, hogy faggatni fog, amihez most semmi energiám. Kedvetlenül megyek oda.
- Mesélj, merre jártatok? - mosolyog, miközben az újságot leteszi az asztalra.
- Erre-arra - dőlök az ajtófélfának, a kezeimet összefonom magam előtt. - Miért?
- Csak kérdeztem - pillant anyára, s mindketten elvigyorodnak. Megforgatom a szemem, s mivel hiába magyarázkodnék, felmegyek a szobámba. Ledőlök az ágyra és a plafont kezdem bámulni.
Szinte lehetetlen, hogy ez velem történt meg. Harry miért teszi ezt velem? Miért hagyta, hogy megtörténjen az a dolog az erdőben, ha most mégis Ellievel van? Ellie tetszik neki és ez fordítva is igaz. Annyira jó lenne, ha Harry szeretne engem, ahogy én őt... És itt a kulcsszó. A szeretet. Nem tudom, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni, de szerintem én most az vagyok. Vagy csak szimplán őrült és megszállott. Annyi biztos, hogy Harry a mindenem, még akkor is, ha ő nem így érez irántam.
Egy mély levegőt veszek, előkapom a naplómat és elkezdem írni a gondolatokat, amik megjelennek a fejemben, amíg végül egy versbe foglalom őket.

Csak egyetlen egyszer néztem a szemedbe,
De akkor igazán mélyen.
Remélem, belevéste jól az eszedbe,
Nem lehet, hogy az életem nélküled éljem.

Egy pillanat kellett, egy érintés, csók,
S a Föld máris másképp forgott
Számomra visszafele folytak a folyók,
Te voltál az, aki a kezdetektől igazán vonzott.

Nem tudom, mi lelt engem,
Nem tudom hová tenni az érzéseimet.
Bár úgy érzem, ez a dolog még befejezetlen,
Felteszem most a kérdéseimet.

Miért csókoltál meg?
Miért engedted, hogy elvesszek a szemeidben?
Csak egy vágyam van, hogy átöleljelek,
De most mégis itt fuldoklom könnyeimben.

Erőtlen vagyok, mégis talpon állok.
Csak egy mosolyod kell, hogy újra magamba zuhanjak.
Számomra a veled töltött percek csak szép álmok,
Melyek a fejünk felett észrevétlenül átsuhannak.

Kell a mosolyod, kell az érintésed, illatod.
Kellesz te, kell mindened.
Neked az égről is lehoznám a legfényesebb csillagot,
Mely olyan csillogó, mint a tekinteted.

Igen, azt hiszem, teljesen beléd szerettem.
Te vagy a gondolatom minden este, minden reggel.
Te voltál és te is leszel az egyetlen szerelmem,
S életem végéig küszködöm a könnycseppekkel.

Mert Harry, téged a kezdetektől fogva akarlak,
De tudom, te nem így érzel.
Mikor rád nézek, a szavak a torkomban akadnak,
Mert rabul ejtesz, mikor a szemembe nézel.

Még nem éreztem ilyet, s nem is fogok,
Mert számomra te vagy az egyetlen.
Hallom a hangod, s a szívem máris hevesen dobog.
De tudom, én csak egy senki vagyok a szemedben.

A könnyeimet letörlöm az arcomról, s a naplót visszarejtem a helyére. Most, hogy tisztában vagyok a saját érzéseimmel, azt kellene hinnem, hogy könnyebb, de nem. Inkább egyre nehezebb. A tudat, hogy szeretem Harryt, megőrjít, főleg, hogy most épp a szomszéd szobában van a nővéremmel és ki tudja, hogy mit csinálnak.
- Szívem! - kopog be anya, majd kinyitja résnyire az ajtót. - Apáddal és Harry szüleivel elmegyünk vacsorázni, jössz te is?
- Nem, menjetek csak - erőltetek egy halvány mosolyt.
- Rendben, szerintem későn jövünk, ne várjatok meg! Jó éjt! - megy ki és becsukja maga után az ajtót. Az asztalomhoz ülök, megfogom a körzőt, s végigkarcolom az alkaromat. Már napok óta nem csináltam ezt, de most szükségem van rá.
Nevetést hallok a szomszéd szobából. Úgy érzem, a szívem és a gyomrom összeszorul. A könnyeimet nem tudom visszatartani, lefolynak az arcomon. Szeretem őt. Ez a gondolat fáj a legjobban. Mert igen, fáj szeretni. Mindig is azt hittem, hogy jó dolog. A viszonzott szerelem nyilván az, de így... Szenvedek. Jobban szenvedek, mint eddig.
Hirtelen nyílik az ajtó, összerezzenek és a körzőt a földre ejtem, ám a csuklóm vérzik. Harry arcáról eltűnik a mosoly, összeráncolja a szemöldökét. Mivel mindketten tudjuk, hogy tudja, mit csináltam, nem szólok semmit, csak lenézek a földre.
- Jenny... - suttogja és vesz egy mély levegőt. Bejön, leül velem szemben az ágyra, előre dől és a térdein könyököl, az ujjait összekulcsolja. Tekintetét az enyémbe fúrja, aggódva néz rám. - Most miért csináltad?
Lenézek és megrázom a fejemet. Nem mondhatom el neki, akkor saját magát okolná.
Megfogja a kezemet és simogatni kezd.
- Az a baj, hogy Ellievel is jól érzem magam? - kérdezi halkan. Nyelek egy nagyot, nem válaszolok. - Nézd... Én látom rajtad, hogy mit érzel irántam, és nem vagyok annyira szemét, hogy ezt figyelmen kívül hagyjam. Ellievel is jól elvagyok, de vele nem történt semmi olyan. Csak egyszer smároltunk, ennyi. Nem tudom, hogy veled meg velem hogy fognak alakulni a dolgok, de egyelőre nincs semmi komoly, próbáld te is kalandként felfogni, rendben?
Kicsiket bólogatok. Próbálom úgy tenni, mintha teljesen megérteném, pedig most tört össze bennem egy világ.
- Csak kérlek, ne bántsd magad! - emeli fel a kezemet, s egy puha puszit ad a sebekre, miközben a szemembe néz. A szívem hangosan és hevesen ver, a testem remeg. Úgy elmondanám neki, hogy szeretem, de nem akarok rontani a már így is szar helyzeten. - Nem jössz át hozzám és Elliehez kicsit dumálni?
Megrázom a fejem.
- Nincs kedvem beszélgetni.
- Pedig jót tenne neked - simítja meg az arcomat.
- Akkor sincs kedvem - nézek le. Magához húz és az ölébe ültet szemből, s felnéz rám.
- Ígérd meg nekem, hogy soha többet nem bántod magad!
Oldalra nézek. Nem ígérhetek meg olyat, amit úgysem fogok betartani. Csak tudnám, hogy miért mondogatja folyton ezt.
Felsóhajt és magához ölel. Az arcomat a vállába fúrom, becsukom a szemem. Nem akarok máshol lenni, csak a karjaiban. Annyira jó érzés.
A szemébe nézek, s lágyan megcsókol, majd kisimítja az arcomból a hajamat és halványan elmosolyodik. A mosolya pedig a világot jelenti nekem.

~ Ellie Wilkinson ~

Harryvel nagyon jól érzem magam. Szerintem ő nem olyan srác, mint a többi, nem csak a szex érdekli, mert akkor már rég megtette volna. Nagyon tetszik és szerintem én is neki. Ennek pedig azért örülök, mert eddig senki nem vett komolyan, pár éjszaka után eldobtak. Mindenki azt hiszi, hogy én egy ribanc vagyok. Lehet, hogy ez kívülről úgy tűnik, de nem tudják, hogy valójában mit érzek. Hogy szükségem van valakire, aki mellettem van. Mindenkiben megbízok, ez velem a baj. Viszont Harryn látom, hogy ő nem dobna el. Eddig két komoly kapcsolatom volt, de természetesen ebből egy sem volt igazi érzelmeken alapuló, a fiúk részéről. Harryben megbízom, jobban, mint eddig bárkiben. Nem mondom, hogy szeretem őt, mert az nem igaz, csak nagyon bejön. Remélem, hogy az ég végre megajándékoz, és vele tényleg boldog lehetek.
Gondolatmenetemből az ébreszt fel, hogy visszajön a szobámba. Rámosolygok.
- Na? Jenny nem jön át?
- Ömm... Nem, nincs kedve - dobja magát mellém az ágyra. - Te sokat szoktál beszélgetni a húgoddal?
- Fogjuk rá. De annyira más, mint én, nincs nagyon közös témánk. Imádom őt, meg minden, de... érted.
- Uhum - sóhajt és a kezeit a feje alá teszi. Lassan átölelem a mellkasát és felnézek rá. Rám pillant, egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcán és átkarol, közben végigsimítja a hátamat. Már rég értek így hozzám és ez nagyon jól esik.
Fölé mászok, a csípőjén ülök, s a pólójánál fogva felhúzom magamhoz.
- Harry... nagyon kedvellek - döntöm a homlokát az övének. Kezét a combomra simítja és elmosolyodik. Megsimítom, s megcsókolom.

Meglepődik, de azonnal visszacsókol, közben keze fel-le jár a combomon. Annyira imádom a csókját, olyan nekem, mint egy drog. Képtelen vagyok vele leállni, s hosszú perceken keresztül faljuk egymás ajkait, végül zihálva válunk el.
- Wow... - mosolyog és az ajkába harap, amitől szexibbet még életemben nem láttam.
- Meglepődtél, igaz? - mosolygok, közben hátul a fürtjeivel játszok.
- Meg! És amúgy én is kedvellek téged.
Elmosolyodok, s újra az ajkai felé közelítek, hogy megcsókoljam, de hallom, hogy kinyílik az ajtó. Mindketten odanézünk, Jenny áll ott megszeppenve. Összeráncolt szemöldökkel néz rajtunk végig, majd Harryre pillant és kirohan.
- Jenny! - szól utána Harry, leemel magáról és utána szalad, én pedig értetlenül pislogok.

8. fejezet - A szabadban

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 8. fejezetet. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és elmondjátok a véleményeteket! Mert érdekel, és ha esetleg valami nem tetszik, akkor változtatok rajta! :) Köszönöm szépen az előző fejezethez a pipákat és a kommenteket, most is nagyon jól estek, hálás vagyok, hogy még mindig itt vagytok nekem! <3 Most Harry szemszögéből is írtam egy keveset, valamennyire kiderülnek a gondolatai, és hogy pontosan mit érez. Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: Mindenkinek kellemes hosszú hétvégét! :)

Reggel, ahogy kinyitom a szemem, az az első dolgom, hogy a telefonomat a kezembe vegyem, s megnézzem, Harry írt-e. Felsóhajtok, ahogy meglátom, nem jött üzenetem. Azonban muszáj visszaolvasnom, amit tegnap este beszéltünk. Mosoly jelenik meg az arcomon azoktól, amiket írt.
Pár perc lustálkodás után erőt veszek magamon, felkelek és az első utam a fürdőszobába vezet. Mivel ma megyek ki Harryvel, muszáj normálisan kinéznem, vagy legalábbis úgy, hogy ne hányja el magát, mikor meglát.
Megmosom a hajamat, majd megszárítom és kivasalom, azután megcsinálom a sminkemet, és kiválasztom a ruhákat, amiket felveszek.
Visszabattyogok a szobámba, s a tükörbe nézek. A szemöldököm ráncba szalad, a szám lefelé görbül. Rettenetesen nézek ki, már megint! Egy reggel se tudok úgy a tükörbe nézni, hogy legalább egy kicsit meg legyek elégedve azzal, amit látok. Ezt senki nem tudja, mint ahogy a többi gondolatomat sem. Hogy hány éjszakát sírtam át amiatt, amilyen vagyok. Hogy amikor egyedül vagyok, csak ezen jár az eszem. Hogy amikor társaságban vagyunk, de én meg sem szólalok, sírhatnékom van önmagamtól. Senki nem tud semmit, és addig jó, amíg ez így marad.
Egy mosolyt erőltetek az arcomra, s lemegyek a konyhába.
- Jó reggelt, kicsim! Kész a reggeli - terít meg anya. Ahogy a gőzölgő tojásrántottára nézek, korogni kezd a gyomrom, s nyelek egy nagyot. Nem szabad belőle sokat ennem, különben még dagadtabb leszek!
A csaphoz megyek, előveszek egy poharat, amit megtöltök vízzel, s megiszom. Ezzel is több lesz a gyomromban, és kevesebbet fogok bírni enni.
Leülünk az asztalhoz, mindenki szed magának az ételből - én próbálok minél kevesebbet -, s elkezdünk enni. Lassan és sokáig rágok egy falatot, az sem érdekel, ha közben kihűl.
- Mit fogtok ma csinálni? - kérdezi apa, miközben megtörli a száját a szalvétával.
- Ellie elvisz minket fagyizni! - mosolyog Mike, miközben lóbálja a lábait, s boldogan eszik tovább.
- Na, az nagyszerű! És te, kicsim? - pillant rám anya, miközben a szájához emeli a villát.
- Ömm... én elmegyek sétálni Harryvel - nézek lefelé a tányéromba, miközben turkálok a kajában a villával.
- Azért szépítkeztél ki ennyire? Nocsak, tetszik neked? - mosolyog anya. Mélyen felsóhajtok, s leteszem a villát.
- Nem szépítkeztem ki és nem tetszik! - mondom kicsit gorombán. - És mielőtt megkérdeznéd, nem, nem akarok neki tetszeni!
- Pedig tetszel neki - néz rám apa.
- Nem, nem tetszem! Csak megsajnált, hogy milyen szerencsétlen vagyok, és azért foglalkozik velem! - állok fel idegesen, és felszaladok a szobámba. Becsapom magam után az ajtót, s hassal az ágyamba dőlök. Előveszem a naplómat és egy tollat.

Kedves Naplóm!

Este még beszélgettem Harryvel. Azt mondta, tetszett neki, amit csináltunk, és hogy majd megismételjük, meg hogy ma, ahogy találkozunk, új dolgokat fogunk kipróbálni. Annyira jó vele lenni. Csak idegesít, hogy nem tudom, miért csinálja. Talán így akar közelebb kerülni Elliehez. Fogalmam sincs. Ma 2-kor megyek ki vele, eljön értem autóval, és már nagyon, de nagyon várom! Remélem, hogy jó dolgokat tudok majd mesélni.

Felsóhajtok, és halványan mosolyogva összecsukom a naplómat, majd visszateszem a helyére. Az órára nézek. Még csak 10 van. Az elkövetkezendő 4 óra nekem az örökké valóság lesz.
A hátamra fordulok, s ekkor Ellie bejön a szobámba.
- Jól vagy? - néz rám. Felsóhajtok, s felülök, a lábaimat felhúzom és átölelem.
- Nincs semmi, csak idegesítenek anyáék - motyogom. Bejön, becsukja maga után az ajtót és leül az ágyam végébe.
- Tényleg tetszik neked Harry? - néz a szemembe.
- Nem - vágom rá talán egy kicsit gyorsan, s megköszörülöm a torkom. - Nem tetszik, és amúgy is, ha tetszene, akkor sem érdekelném. De mivel ő se érdekel engem, ezért nem nagyon izgat - beszélek végig magam elé, csak a mondandóm végén nézek rá.
- Akkor nem gáz, ha lenne köztem és Harry közt valami? - mosolyodik el. Nyelek egy nagyot, s erőt véve magamon kicsit megrázom a fejem. - Hála az égnek, már azt hittem, tetszik neked! - mosolyog, majd felpattan és kimegy. A fejemet oldalra fordítom és a térdeimre hajtom. A szívem rettenetesen fáj már csak a gondolattól is, hogy Harry és Ellie összejönnek. Persze jó lenne boldognak látni a nővéremet, de akkor is... Igazából nem is értem, hogy Harry hogy lehet rám ekkora hatással.

Lassan eljön a 2 óra. Hallom, hogy az autó leparkol a ház előtt, majd dudál, s a szívem hevesen kezd verni. Gyorsan megigazgatom a hajam, a ruhám, elköszönök mindenkitől és kimegyek. Ahogy Harry az autóból mosolyog rám, úgy érzem, menten elolvadok. Lassan megyek felé, de a lábaim annyira remegnek, hogy attól félek, összecsuklanak alattam.
Kinyitom az ajtót és beülök mellé.
- Szia - mosolyog és végignéz rajtam.
- Szia - vetek felé egy mosolyt és próbálom elrejteni, mennyire izgulok.
- Mehetünk? - indítja be az autót. Bólintok, miközben becsatolom magam. Elindulunk, s fél szemmel nézem őt. Eszméletlen szexi, ahogy egy kézzel fogja a kormányt, hangosít a zenén, s érzem, hogy a sebességet egyre csak növeli.
Egy féloldalas mosoly jelenik meg az ajkain, gödröcske az arcának azon az oldalán, amit látok, s egy pillanatra felém fordítja a fejét.
- Van bennem valami érdekes, hogy ennyire bámulsz? - a mondata végén kicsit elneveti magát, én pedig úgy elpirulok, mint akit nyakon öntöttek egy vödör forróvízzel.
- Ja, nincs, én csak... - nézek le. Igazából semmi ésszerű dolog nem jut eszembe.
- Nyugi, engem nem zavar, csak kérdeztem - mosolyog és a kezét a combomra teszi. Nyelek egy nagyot. Keze egyelőre még a térdemhez van közelebb, de lassan kezdi felfelé simítani a lábamon.
- Ömm.. és hova megyünk? - szólalok meg, s kicsit feljebb ülök, mert már ott matat, ahol nem kellene...
- Nem sokára ott vagyunk - teszi végre mindkét kezét a kormányra, mire megkönnyebbülten felsóhajtok.
Hamarosan leparkol egy erdő mellett, s kiszállunk a kocsiból. Csiripelnek a madarak és zöld minden, és ez most kivételesen tetszik. Harry összekulcsolja az ujjainkat, s elindul be az erdőbe, én pedig mellette. Nézem a kezünket, közben néha felpillantok rá, de a mosolyt nem lehet levakarni az arcomról.
Ahogy beljebb megyünk, vízcsobogást hallok. Hamarosan meglátunk egy kis vízesést és patakot. Harry egy pillanatra megáll, rám mosolyog, majd egy farönkhöz megyünk és leülünk.
- Imádok idejönni, olyan megnyugtató - néz maga elé, én pedig csak mosolyogva figyelem őt.
- Uhum. Tényleg az.
- Gyere ide! - fogja meg a kezem és az ölébe ültet, de rögtön felállok.
- Ne, összeroppansz...
Felhúzott szemöldökkel, értetlenül néz fel rám.
- Ne már, most csak hülyéskedsz ugye? Na, ülj már le! - húz vissza újra. Nem nehezedek rá, a lábam a földön van és tartom magam. Végigsimítja az alkaromat, miközben nézi a hegeket és felsóhajt. - Tényleg nem értem, miért utálod magad.
- Ne beszéljünk erről, jó? - húzom el a kezem. A szemembe néz, és gyengéden megsimítja az arcomat. A szívem akkorát dobban, hogy úgy érzem, rögtön kiesik az helyéről.
- Ahogy akarod - csókol meg. Átölelem a nyakát és perceken keresztül faljuk egymás ajkait, majd félresöpri a hajamat és a nyakamat kezdi el apró puszikkal ellepni. Akaratom ellenére is egy nagyot sóhajtok, a testem bizsereg és végigszalad rajtam a hideg. Érzem, ahogy elmosolyodik, majd folytatja és egyre lejjebb halad, míg végül eléri a mellkasomat. Kezét a lábaim közé simítja, s megérint ott.
- Harry... - fogom le a csuklóját és próbálom elhúzni.
- Ssh... azt mondtad, bízol bennem - súgja az ajkaimra. Lassan lefektet a zöld fűre, s fölém mászik. A fák árnyékot adnak, de lombjaik között besüt a napfény, pontosan ránk.
Egy lágy csókot nyom az ajkaimra, majd benyúl a nadrágomba és bugyin keresztül végigsimít, amibe beleremegek.
- Nyugi - csókolja meg újra a nyakamat, miközben alul még mindig simogat.
Egy kis idő után érzem, hogy a bugyimba is benyúl.
- Harry... - nyögöm halkan, ahogy ujjait egyre gyorsabban mozgatja.
- Csak engedd el magad - mondja mély, nyugtató hangon.
Fogalmam sincs, hogy mit ügyködik ott lenn, de az biztos, hogy nagyon jól csinálja és nagyon jó érzés.
Pár perc elteltével a légzésem szaporábbá, a pulzusszámom magasabbá válik, és egy olyan érzés söpör rajtam végig, mint még soha. A csípőmet megemelem, s a szememet becsukva nyögök egy nagyot, miközben a csúcsra érek.
Lihegve fekszek, Harry kihúzza a kezét és az ajkaimra ad egy puszit. Lassan kinyitom a szemem és Harry önelégült vigyorával találom szembe magam. Elég kellemetlen nekem most ez az egész. A testem még mindig remeg, a levegőt szinte kapkodom.
- Jó volt? - mosolyog. Nyelek és kicsiket bólogatok, mire mosolya egyre szélesebbé válik.

~Harry Styles~

Ahogy elélvezett alattam, azt egyszerűen hihetetlen volt látni. A tudat, hogy ebben én voltam neki az első, elmondhatatlan, és ahogy látom a mosolyát, amikor rám néz, megnyugszom. Nem tudom, hogy miért, de nagyon zavar, amit tesz magával, mert tényleg jó csaj. Tudnék vele mit kezdeni, az biztos, és fogok is idővel, de meg kell majd vele értetnem, hogy komoly kapcsolatot nem akarok vele. Az nem az én műfajom. Látom rajta, hogy teljesen odavan értem, viszont ott van a nővére is, Ellie. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy ha meglátom, már akkor állok. Az biztos, hogy egyszer ágyba fogom vinni, tudom, hogy vele lehet vadulni, szerintem mindkettőnknek az lenne élete legjobb szexe. Viszont Jennyvel óvatosan kell bánnom, csak attól félek, hogy belém szeret. Az neki lenne rossz, ugyanis én nem szeretem, egyszerűen csak muszáj megszereznem őt. És tudom, hogy szörnyű, hogy csak azt akarom tőle, de nem tehetek róla. Mióta Jessica elhagyott, nem akarok több komoly kapcsolatot, nekem jó csak a testiség. 

7. fejezet - Ez nem én vagyok

Drága Olvasóim!

Meghoztam az újabb fejezetet. Köszönöm szépen a 43 feliratkozót, és az összes visszajelzést az előző fejezethez! Nagyon sokat jelent, hogy támogattok, és megosztjátok velem a véleményeteket, iszonyat hálás vagyok, hogy itt vagytok nekem! <3 Remélem, hogy továbbra is itt maradtok, és ez a fejezet elnyeri a tetszéseteket, bár nem lett túl eseménydús, de a következőkben nem fogtok unatkozni, ígérem! Jó olvasást!
Puszi, ~E

- Zavarban vagy? - szakítja meg a gondolatmenetemet Harry a mély hangjával. Megrázom a fejem, talán kicsit túl hevesen, mire halkan felnevet. - Ne aggódj, jó volt! - nyom az ajkaimra egy puszit. Egy kicsit szédülök, nem tudom, hogy az alkohol, Harry, vagy a melegség miatt, ami a szobában van. Talán mindhárom egyszerre. - Szeretnéd, hogy én is kényeztesselek? - simítja végig a hasamat és elkezd benyúlni a nadrágomba, de megragadom a kezét.

- Ne! - nézek rá és nyelek egy nagyot. Ahogy tekintetét az enyémbe fúrja, ahogy halványan elmosolyodik és a gödröcskék megjelennek az arcán, ahogy kusza tincsei az arcába lógnak, úgy érzem, elvesztem. Elvesztem a hatalmas világban, azt érzem, csak ő és én létezünk, ahol csak egymásnak élünk.

- Jenny, itt vagy? - integet a szemem előtt. Kicsit megrázom a fejem, azt hiszem, túlságosan elkalandoztam. - Azt kérdeztem, hogy van-e kedved lejönni velem, hogy megmutassam a kocsimat? - mosolyog. Bólogatok, mivel egy hang sem jön ki a torkomon.

Lemegyünk a garázsba, s ahogy Harry felkapcsolja a villanyt, körbenézek. Mindenféle kacat van itt, többek között egy gitár is, amin látszik, hogy már elég rég volt használva.

- Itt az én gyönyörűségem - simít végig az autón. - Egy BMW M3.

Nem nagyon értek a kocsikhoz, de az biztos, hogy ez tényleg nagyon szép.

- Egyszer elviszlek egy körre, ha nem lesz bennem alkohol - mosolyog rám. A szívem egy nagyot dobban. Ez az autó tényleg sokat jelent Harrynek, látszik rajta, és azt akarja, hogy én beleüljek. Sőt, el akar vele vinni. Ez a valóság vagy csak álmodom? - Nagyon sok mindenen keresztül ment velem - támaszkodik a kocsi oldalának, összefonja a karjait a mellkasán, és maga elé meredve halványan elmosolyodik, majd lehajtja a fejét. Biztosan eszébe jutott egy emlék, ami számára sokat jelent.

Felpillant rám, s széttárja a karjait.

- Gyere ide - int a fejével. Nyelek egy nagyot, s remegő lábakkal megyek oda. Magához ölel, az arcomat a vállába fúrom, s mélyen beszippantom az illatát. Annyira kellemes és megnyugtató a karjaiban lenni, soha többé nem akarom őt elengedni.

Pittyeg a telefonja, felsóhajt és lassan elenged, így egy kicsit eltávolodok tőle. Feloldja, majd elolvassa az üzenetet és elmosolyodik, s visszacsúsztatja a zsebébe a készüléket.

- Van kedved kimenni pár haveromhoz? - indul el, én pedig megyek utána.

- Ömm... kikhez? - kérdezem félénken. Utálok új embereket megismerni, viszont muszáj Harry mellett lennem, a közelében annyira jól érzem magam.

- Tom, Louis, Zayn, Liam, Nick - megyünk fel a lépcsőn, s Harry benyit egy szobában. Niall és Ellie épp öltöznek.

- Niall, lépünk, Nick üzent - dől az ajtófélfának Harry, végignéz a nővéremen és elmosolyodik. - Ellie, te is jössz! Kell egy csaj.

Felhúzom a szemöldökömet és lenézek a földre. Kell egy csaj. Kell Ellie, engem csak udvariasságból kérdezett meg.

- Király - mosolyog a nővérem.

- Jenny? - néz rám Harry, közben kérdően felvonja a szemöldökét. Megrázom a fejem.

- Én inkább itt maradok - motyogom.

- Hát jó, te tudod.

Azzal el is mennek mindhárman. Egy mély levegőt veszek és kibattyogok anyáékhoz. Leülök közéjük.

- Mi a helyzet, kicsim? - simítja meg a fejemet apa. Halvány mosolyt erőltetve rázom a fejem. - A többiek?

- Harry egyik haverja hívta őket és elmentek - nézem Mikeot és Mollyt, akik labdáznak. Kis lábaikkal ügyetlenül rúgják, de eszméletlenül aranyosak, muszáj elmosolyodnom.

Anyáék csak beszélgetnek, én pedig - mint általában - most is a gondolataimba temetkezem. Még mindig érzem Harry illatát, és képtelen vagyok felfogni, hogy mit műveltünk a szobában. Egyfolytában a szemem előtt van, ahogy Harry zihál, a mellkasa gyorsan emelkedik fel-le, ajkai szétnyílnak, teste megremeg. Minden annyira bevésődött az elmémbe, s filmként játszódik le újra és újra.

Nevetés szakítja meg a gondolatmenetemet, és a hang irányába meredek. Harry, Ellie, Niall és még öt srác sétálnak be a kapun. Ellie megy elől Harryvel, a többi srác pedig a nővérem fenekét stíröli vigyorogva. Ahogy odaérnek hozzánk, rögtön kellemetlenül kezdem érezni magam ennyi fiú társaságában. Elfordítom a fejem. Hallom, hogy halkan beszélgetnek valamit, majd az egyikőjük hangosan felnevet. Van egy olyan érzésem, hogy rajtam nevetnek.

- Kész a kaja, király! - dobja le magát Harry a farönkre, majd a többi srác is, s Ellie Harry és egy sötét hajú fiú között foglal helyet. Elkezdenek enni, miközben a szájuk be nem áll, egyfolytában beszélnek.

- Jenny, gyere labdázni! - szalad oda hozzám Molly, s megfogja a kezemet és elkezd húzni.

- Mm... Molly, most nincs kedvem - engedem el a kezét, de ő újra megfogja és tovább húz.

- Kérlek! Csak egy kicsit!

Egy nagy levegőt veszek, majd felállok és megyek Mollyval. Nagyon nem akarom, hogy mindenki engem nézzen, hogy lássák, mennyire undorító és béna vagyok.

Mike rúgja nekem a labdát, közben a szél belefújja a hajamat a szemembe, aminek köszönhetően nem látok. Véletlenül a labdára lépek, és határozottan seggre esek. Na jó, ennél cikibb tényleg nem lehetek!

Mindenkiből hangos nevetés tör ki, az arcom pedig olyan vörössé válik, mint akit leforráztak. A hajamat kisöpröm a szememből, most legszívesebben a Föld legmélyebb pontjáig süllyednék. Harry nevetve odajön és felsegít.

- Jól vagy? - mosolyog rám, miközben végigsimítja az alkaromat. A fejemet lehajtva bólogatok és a másik irányba indulok, hogy minél messzebbre kerülhessek a társaságtól, de megragadja a kezem. - Biztos? Nem ütötted meg magad? - néz a szemembe, de ajkain még mindig pajkos vigyor látszik. Megrázom a fejem. Magához ölel és megsimítja a hátamat, de most képtelen vagyok viszonozni ezt a gesztusát. A haverjai még mindig majd megpukkadnak. - Ne röhögjetek már, faszfejek! - mondja Harry, de hallom a hangján, hogy még mindig mosolyog. Bravó, Jenny, sikerült megint lejáratnod magad...

Kikerülöm Harryt és bemegyek a mosdóba, hogy lemossam a kezemet. A tükörbe nézve összeráncolom a szemöldököm. Inkább lehajtom a fejem, képtelen vagyok tovább nézni a tükörképemet.
Ahogy kimegyek a fürdőből, a nappaliból hallom a többieket. Elmegyek az ajtó előtt, s Harry rögtön utánam szól, így egy mély levegővétel után bemegyek.
- Na, Zayn, mondd meg neki - böki oldalba Harry a sötét hajú, kreol bőrű srácot.
- Oké, bocs, hogy kinevettünk - mosolyog rám. - Most jó? - néz Harryre.
- Seggfej - forgatja meg a szemét.
- Úúú, fiúk, itt van egy pohár víz - áll fel egy barna hajú srác, akinek a karja tele van tetoválva, a vállán egy nagy szarvas díszeleg. Kajánul elvigyorodik és rám néz. - Vajon mit kellene vele csinálni... - jön hozzám közelebb.
- Louis, hagyd őt - nevet Harry, de a srác - ezek szerint Louis - hirtelen leönti a felsőmet a vízzel, mire felsikítok.
- Átlátszó a felsőd? - vigyorog, miközben próbálom úgy fogni a pólómat, hogy az ne ragadjon a testemhez, akkor még jobban látszódna, mennyire dagadt vagyok.
- Gyere ide, Jenny, ne foglalkozz ezekkel az idiótákkal - néz rám Harry, majd odamegyek és leülök mellé. Elég kellemetlenül érzem magam, amit Harry észrevesz, s átkarol. A pólómat kicsit lengetem, hogy megszáradjon.
- A nővéred nem volt ennyire szégyellős - mosolyog Louis. Hát persze, már megint Ellie. Ő tökéletes, minden fiú álma, tudjuk. Engem nem kell hozzá hasonlítani.
- Jenny! Ellie! Gyertek, megyünk haza! - kiabál anya. Megkönnyebbülten felsóhajtok, felállok és sietve kimegyek, majd Ellie is egy kis idő után. Anyáék elköszönnek Harry szüleitől, majd elindulunk ki, s Harry megjelenik előttem. Egy kicsit arrébb húz, ahol nincs fény, s nem lát senki, mivel már elég későre jár.
- Bocs a haverjaim miatt, kicsit... nagyon bunkók - mondja halkan. Kiráz a hideg a hangjától és a hűvös szellőtől egyaránt. Most szerencsére nem látom a szemét, amiben el tudnék veszni.
- Semmi baj.
Mosolyt erőltetnék az arcomra, de mivel úgysem lát, ezért nem erőlködöm feleslegesen.
Lassan megsimítja az arcomat, s puha ajkait az enyémeken érzem, lassan és gyengéden csókol. Még mindig olyan, mintha ez lenne az első, remegek és attól félek, elrontom.
- Majd beszélünk - súgja az ajkaimra. Nyelek egy nagyot.
- Rendben. Szia - megyek ki, s beülök a kocsiba.

Mivel este képtelen vagyok aludni, előveszem a naplómat, s felkapcsolom az éjjeli lámpát.

Kedves Naplóm!

A mai nap rengeteg minden történt. Először is, délelőtt itt volt Harryt. Kint cigiztem az udvaron, odajött hozzám, beszélgettünk, aztán azt mondta, 'Te is tetszel nekem'... Annyira nem értem őt... Aztán megcsókolt, és istenem, annyira, de annyira jó volt.

Este elmentünk hozzájuk, ott ittunk és Felelsz vagy merszet játszottunk. Azt a feladatot kaptam, hogy izgassam fel Harryt. Mivel be akartam bizonyítani, hogy tudok merész is lenni, ezért megtettem. Te jó ég, annyira ciki erre visszagondolni... Aztán Ellie és Niall kimentek a szobából és Harryvel csak ketten maradtunk. Nem tudom, hogy pontosan hogy történhetett, de... kivertem neki. Nem ismerek magamra, komolyan. Harry megmutatta az autóját, és azt mondta, egyszer elvisz egy körre. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, de ha igen, már alig várom! Aztán jöttek a haverjai... sikerült elesnem egy labdában, és kinevettek. Harry próbált nyugtatni, meg minden, de azért ő is röhögött. Gáz volt. A fiúk eléggé rávetették magukat Elliere, ami nem meglepő...

Viszont azt hiszem, nem tudok másra gondolni, csakis Harryre meg a csókjára. Komolyan, hogy lehet, hogy egy olyan fiú, mint ő, megcsókolt egy olyan lányt, mint én?! De most tényleg. Nem tudok már semmit biztosra, csak azt, hogy elmondhatatlanul kedvelem Harryt.

A naplómat visszarejtem a párnám alá, s ahogy lekapcsolom a villanyt, látom, hogy villog a telefonom. Megnézem, s látom, hogy Harry neve villog a kijelzőn. Elmosolyodok és válaszolok neki.

Ahogy meglátom a szívet a végén, az ajkaim felfelé görbülnek, képtelen vagyok levakarni magamról a mosolyt. De most komolyan, hogy lehetek ilyen hülye?! Te jó ég, most egyeztem bele, hogy még lesz alkalom, hogy ilyet csinálunk...

Gondolkodás nélkül pötyögök tovább.

Leteszem a telefonomat az éjjeliszekrényre, s a takarót mosolyogva ölelem át. Még mindig annyira hihetetlen, ami ma történt. Azt hiszem, egy kicsit túl gyors is, egy nap alatt történt az első csókom, és az a dolog Harryvel a szobában. Félek és egyben kíváncsi vagyok, hogy holnap mi fog történni. Felfoghatatlan még mindig, amit tettem, nem is értem magam.

Egy biztos: a mai viselkedésem alapján ez nem én vagyok.

6. fejezet - Merész

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok az újabb fejezettel, és ahogy ígértem, hosszabbra írtam. Azért ma hozom, és nem holnap - most őszinte leszek -, mert nagy valószínűséggel másnaposságtól fogok szenvedni, és nem szeretném, hogy még többet kelljen várnotok az új fejezetre. :D Köszönöm szépen a 42 feliratkozót és az 5. fejezethez érkezett pipákat és kommenteket, nagyon hálás vagyok nektek mindenért! Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a rész, és elmondjátok a véleményeteket, valamint továbbra is velem maradtok! Jó olvasást!
Puszi, ~E

A szobámból egész nap nem mozdulok ki. Ez a hely számomra olyan, mint egy menedék. Menedék az egész világ és az emberek elől. Nem tudom, hogy Harry mikor ment el - ha egyáltalán elment -, nem tudom, hogy a testvéreim mit csinálnak, vagy hogy anyáék hazaértek-e már.

Ahogy az egyik kedvenc újságomat lapozgatom, valaki kopog, majd pillanatokon belül nyílik az ajtó, és anya egy fáradt mosollyal néz be.

- Nem sokára indulunk Harryékhez, gyere - szól, mire a válaszom csak egy bólintás, s feltápászkodom az ágyamról. Egy kicsit megszédülök, talán azért van, mert egész nap alig ettem, inkább csak csipegettem.

Mikor visszanyerem az egyensúlyomat, veszek egy mély levegőt és felöltözöm. Próbálok a lehető legjobban kinézni - már amennyire ez tőlem lehetséges -, így felveszem a kedvenc felsőmet egy rövidnadrággal, mivel hihetetlenül meleg van. Bár nem szívesen mutogatom a lábaimat, de elképesztően utálom, amikor melegem van. Olyankor szinte fuldoklom.

Átfésülöm a hajam, kiigazítom a sminkem, majd lemegyek. Anya épp Mike kis lábaira húzza fel a cipőket, apa a kezében fogja Mollyt, Ellie pedig a telefonját nyomkodja. Felhúzom a fekete cipőmet, s kimegyünk a kocsiba, bepattanunk és elindulunk.

Egyre közelebb érünk, annál jobban görcsöl a gyomrom. Egész nap a csókon kattogott az agyam, szinte még mindig érzem az ízét a számban, és ennél jobbat még életemben nem éreztem. Félek, hogy most hogyan fog rám nézni, főleg úgy, hogy Ellie is ott lesz.

Egy idő után leparkolunk a ház előtt. A szemem előtt megjelennek az emlékek a buliról, s nyelek egy nagyot. Kiszállunk, majd becsengetünk, és Harry anyukája mosolyogva jön ki és enged be minket.

Az előszobába érve megcsap az illat, ami Harryre emlékeztet. A szívembe, mintha karót döfnének, a gyomrom apróra zsugorodik.
Levesszük a cipőnket, majd Anne betessékel minket a konyhába, ahol a férje ül. Helyet foglalunk.

- Hol van Harry? - kérdezi rögtön Ellie, miközben körbenéz, ugyanis sehol nem látjuk őt.

- Harry, gyertek le! - kiabál Anne. Gyertek? Kivel van?

Trappolást hallok a lépcső felől, majd Harry leér, a hajába túr, s mögötte jön a szőke srác, aki a buliban is itt volt, emlékszem rá, ő beszélgetett Ellievel, így ahogy találkozik a tekintetük, mindketten elmosolyodnak. Én csak lefele nézek, semmi kedvem Harryvel szemezni, azonban érzem magamon az égető tekintetét.

- Csajok, nem jöttök fel? - hallom Harry hangját, amitől úgy érzem, mintha a szívemet összefacsarnák.

Ellie rögtön felpattan, én viszont meg sem mozdulok.

- Jenny, gyere! - szól Harry. Istenem, mennyire jól hangzik a nevem a szájából!

Kicsit megrázom a fejem, s ránézek, mire felsóhajt.

- Gyere már, ezek itt unalmas dolgokról fognak beszélni - fogja meg a karomat és elkezd húzni. Ahol a bőrünk érintkezik, úgy érzem, égek.

Felhúz a szobájába, bemegyünk mind a négyen és becsukja az ajtót. Körbenézek. Minden annyira Harryre jellemző.

- Azt hittem, te csak éjszaka vagy ennyire dögös - dobja magát a szöszi fiú a fotelba, s végignéz a nővéremen.

- Úgy tűnik, nappal is - vet felé egy önbizalommal teli mosolyt Ellie, mire a srác az ajkába harap. A srác megfogja Ellie kezét és az ölébe rántja, majd egy hosszú csókot nyom az ajkaira.

- Niall, te fasz, ne itt dugd már meg! - dől Harry az ágyára kuncogva. Niall kajánul elvigyorodik és megmarkolja a testvérem combját, aki látszólag élvezi a helyzetet. - Gyere ide - mosolyog rám Harry. Nyelek egy nagyot, lassan az ágyhoz sétálok és a szélére ülök. - Na, oldódj fel egy kicsit! - húz maga mellé.

- Átnézünk a másik szobába - állítja fel Niall Elliet, majd megfogja a kezét és kimennek, az ajtóból még Niall visszamosolyog Harryre, majd becsukja maga után. A szívem hevesen ver. Ketten vagyok Harryvel, és ez most sokkal rosszabb így, mint eddig, ugyanis akárhányszor ránézek, mindig a csók jut eszembe. Bár rá se kell néznem ahhoz, hogy a csókra gondoljak, ugyanis más gondolatom azóta nincs.

- Most egy ideig biztosan nem zavar senki - kerekedik fölém, s édesen elmosolyodik. Tekintetem akaratom ellenére is az ajkaira téved. Annyira tökéletes, annyira jó lenne újra megcsókolni.

Mintha csak olvasna a gondolataimban, lassan és gyengéden megcsókol. Nyelvem már ismerősként fogadja az övét, bár még mindig félve csókolom vissza. Attól tartok, hogy elrontom, vagy nem tudom. Egyszerűen csak félek.

Érzem, hogy kezd kicsit beindulni, s a kezét végigsimítja az oldalamon. Kiráz a hideg, s automatikusan a csuklója után nyúlok, hogy lefogjam. Értetlenül pislog rám.

- Ne félj, nem lesz semmi baj - suttogja nyugtató hangon, majd lassan félresöpri a hajamat és a nyakamat kezdi el finom csókokkal ellepni. Nagyokat sóhajtozok, a testemnek képtelen vagyok parancsolni, Harry túl jó.

Apró, nedves puszikat hagy a nyakamon és az állkapcsomon, majd a fülem mögé ér és tovább kényeztet. Nem kellene, de hagyom neki, tetteit sóhajokkal és ritkábban kis nyögésekkel díjazom.

Felemelkedik rólam, hirtelen ledobja a fekete pólóját, s hevesebben kezd el csókolgatni.

- Harry, állj le... - zihálom, és a kezemet izmos mellkasára téve kicsit eltolom magamtól.

- Te is élvezted - súgja, s újra az ajkaim felé közelít, de elfordítom a fejem. Letolom magamról, felülök és megigazgatom a ruhámat, de a fejemet nem emelem fel. - Ne már, baby, te is akarod.

Megrázom a fejem és nyelek.

- Ömm... vagy esetleg te még szűz vagy?

Felsóhajtok, rápillantok, de nem válaszolok. Ebből tudja a választ.

- Te jó ég, erre nem is gondoltam, sajnálom - veszi vissza a felsőjét. Megrázom a fejem, próbálom nem kimutatni, hogy mennyire zavarban vagyok. - Csak annyira észveszejtő vagy ebben a cuccban és úgy megkívántalak.

Érzem, hogy az arcomat elönti a pír. Direkt akar kellemetlen helyzetbe hozni? Mert ha ez volt a célja, sikerült...
- Na ne már, hogy ennyitől zavarba jöttél - mosolyodik el, majd felkuncog.
- Nem vagyok zavarban - mondom, miközben idegesen babrálok a pólóm szélével. Nem tehetek róla, rossz szokás.
- Uhum, hát persze - mosolyog. - Tudod mit? Segítek neked, hogy ne legyél zavarban. Legalábbis előttem ne.
- De én nem...
- De igen - vág a szavamba mosolyogva. Felsóhajtok. - Szóval... jobb, ha ehhez hozzászoksz - dobja le magáról újra a felsőjét. Tekintetemet nem tudom levenni kidolgozott felsőtestéről, amit tetoválások díszítenek. Négykézláb odamászik hozzám, majd lassan megcsókol. Megfogja az egyik kezemet, s a hasára teszi. Próbálom elhúzni, de ott tartja, kényszerít, hogy végigsimítsam. Ajkaink elválnak, és közelről néz a szemembe, miközben a kezemet a mellkasára teszi. - Most simítsd végig te - súgja és elenged, de én a kezemet automatikusan elkapom. Túl közel van hozzám, túl zavarba ejtő. - Csak csináld - helyezi vissza a tenyeremet a testére. Nyelek egy nagyot, és lassan végigsimítom napbarnított bőrét, majd szégyellősen húzom el a kezem. Elmosolyodik. - Az ajkadba haraptál. Tetszik! - nyom egy puszit a számra. - Azt akarom, hogy a testem ne legyen idegen számodra - fekszik hanyatt, majd a karomat megfogva a csípőjére ültet.
- Ne, ezt ne... - mászok le róla, de visszahúz és a szemembe néz.
- Ne aggódj! Csak maradj itt! - simítja végig a karomat. Nem nehezedek rá, inkább csak fölötte térdelek. Nem akarom, hogy összeroppanjon alattam. Végignézek rajta, annyira tökéletes. - Csókolj meg!
A pulzusom emelkedik, s nyelek egy nagyot. A feje mellett megtámaszkodok, lehajolok és megcsókolom. Azt hiszem, az ajkaira sose fogok ráunni.
Kezeit a fenekemre csúsztatja, s finoman markolászni kezdi. Ahogy elválnak ajkaink, újra felegyenesedek. Próbálom kerülni a tekintetét, ugyanis elég kellemetlen nekem ez az egész, annyira szokatlan.
- Te nem mutatnád meg nekem a testedet? - kérdezi az átlagosnál is mélyebb, rekedtesebb hangon. Kikerekedett szemekkel nézek rá, s hevesen rázom a fejemet. Felkuncog. - Oké, majd egyszer odáig is eljutunk. Addig te gyönyörködhetsz bennem - mosolyog öntelten, mire elnevetem magam.
Hallom, hogy valaki jön, így gyorsan lemászok róla, abban a pillanatban nyílik az ajtó, Ellie és Niall vigyorogva lépnek be.
- Ez a 'de jót dugtam' vagy a 'megint összeszartam a wc-t' fejed? - néz Harry a szőke barátjára.
- Kettőt találhatsz - húzogatja a szemöldökét a szőkeség, majd a kezét Ellie fenekére teszi. - De ahogy elnézem ti is elvoltatok - néz a földön heverő fekete felsőre, majd rám és kajánul elvigyorodik.
- Mi nem... - kezdenék el magyarázkodni, de Harry nevetése félbeszakít.
- Harry, bazdmeg, nem vagy semmi - rázza a fejét Niall nevetve, én pedig érzem, hogy elvörösödök, így inkább lehajtom a fejemet. Az udvarról anyáék beszélgetése hallatszik fel.
- Csinálni kezdik a kaját, király! - mosolyog Harry. - Mi lenne, ha addig szórakoznánk? Mondjuk... Felelsz vagy mersz? Vetkőzőset - vigyorog.
- Ó, én benne vagyok! - csapja össze a kezeit Niall, s Ellie is egyetértően bólint. Én nem válaszolok, nekem ehhez semmi kedvem.
- Cool, hozok piát - szalad le Harry. Ellie rám pillant, hogy minden rendben van-e, így próbálok egy biztató mosolyt vetni felé.
Harry visszatér egy üveg Finlandiával a kezében, majd kinyitja, s mindhárman leülnek a földre. Harry beleiszik, majd tovább adja Niallnek, ő pedig Ellienek.
- Na, gyere - néz rám Harry. Megrázom a fejem. - Aj, ne kezdd már megint! Jó lesz, gyere - húz le maga mellé a földre. Felsóhajtok, majd a kezembe nyomják az alkoholt, s belekortyolok. Elfintorodok, s érzem, ahogy az égető folyadék végigmarja a torkomat.
- Ez semmi, húzd meg rendesen! - szólal meg Niall, mire még egyet belekortyolok és tovább adom. Így megy ez addig, amíg el nem fogy, s már forog velem a szoba.
- Na, ha mindenki feloldódott, kezdhetjük! - teszi középre az üveget Harry, majd megforgatja. Az üveg lassulni kezd, majd Elliere mutatva megáll.
- Merek!
- Szívd ki Harry nyakát - mosolyodik el kajánul Niall. Ellie Harryre vigyorog, majd odamászik hozzá, s ajkait a fiú nyakára tapasztja.
- Ah, ez az... - mosolyodik el Harry, és megmarkolja a nővérem fenekét. Kicsit dühít, amit most csinálnak, és nem is értem. Olyan, mintha Harry teljesen elfelejtette volna, hogy az előbb épp engem akart megfektetni.
Felszisszen, majd Ellie abbahagyja és rámosolyog, visszamászik a helyére és leül. Harry a nyakához nyúl, majd Elliere néz és az ajkába harap. A nővérem forgat, s az üveg Niall felé mutatva áll meg.
- Felelek - válaszol némi gondolkodás után.
- Mit csináltatok a másik szobában? Mindent részletesen - támaszkodik meg Harry a kezeit a háta mögött, miközben Elliere pillant.
- Hm... Átmentünk, becsuktam az ajtót, ő pedig mint egy vadmacska, az ágyra lökött és vadul csókolt. Aztán hirtelen kigombolta a nadrágomat és elővette a kicsit Niallt, ami mellesleg nem is olyan kicsi - vigyorog. - Aztán bekapta és mély torokkal szopott. Ah, ha belegondolok, megint állni fog - sóhajt és az ajkába harap.
- Aztán? - néz rá Harry izgatottan.
- Aztán mikor elmentem, benyúltam a bugyijába és megujjaztam, majd visszajöttünk ide. Azt ígérte, lesz folytatás - kacsint Elliere.
- Ó, öcsém - mosolyog Harry a testvéremre és végignéz rajta.
- Kurva jó csaj, az biztos - vigyorog Niall, majd megfogja az üveget és megforgatja. Rám mutat.
- Merek - vágom rá gondolkodás nélkül. Ha teljesen józan lennék, biztosan nem sikerülne ennyire feloldódnom. Nos, nem tudom, hogy ez esetben ez jó-e vagy sem.
- Smárolj Harryvel szenvedélyesen 3 percen keresztül - adja a feladatot Niall. Harryre pillantok, akinek az ajkain mosoly jelenik meg. Hezitálás nélkül mászok oda, s elölről az ölébe helyezkedek, majd hirtelen megcsókolom. Érzem, hogy meglepődik, de azonnal viszonozza, s kezeit a fenekemre helyezi. Azt hiszem, az alkohol kezdi átvenni a testem felett az irányítást, ugyanis nem tudok parancsolni magamnak, teljesen felszabadultan csókolom, harapdosom az ajkait és halkan zihálok.
Harry belenyög a csókba, ami engem felbátorít, s puszikkal haladok a nyaka felé.
- Ah, igen - morogja Harry, és a fenekemet erősen megmarkolja.
- Na jó, elég lesz! - húz el Ellie. Harry lassan kinyitja a szemeit, és lihegve rám mosolyog.
- Te piásan nagyon merész vagy, és ez tetszik - kacsint. Rámosolygok, majd megforgatom az üveget. Azt hiszem, nekem ártott meg a legjobban a vodka, ugyanis a többieken alig látszik. Vagy lehet csak azért nem veszem észre, mert már teljesen kész vagyok.
Az üveg forog, s Harryre mutatva áll meg.
- Felelek.
- Álmodoztál már arról, hogy milyen lenne velem a szex? - mosolyog Ellie. Felhúzom a szemöldököm, s Harry reakcióját figyelem. Elmosolyodik és kicsit felkuncog.
- Ó, baby, ha tudnád... úgy nagyjából minden este elképzelem - néz rajta végig. Kezd megint felmenni bennem a pumpa, elképesztően zavar, hogy így néz Elliere.
- Majd egyszer valóra váltjuk az álmodat - kacsint felé Ellie, mire Harry hevesen bólogat. Megforgatja az üveget, ami Ellie felé mutatva áll meg.
- Merek.
- Ujjazd meg magad itt előttünk - vágja rá rögtön Niall perverz arckifejezéssel.
- Mi, normális vagy?! Nem! - neveti el magát Ellie.
- Akkor ruha le! - csapja össze a tenyereit Harry. Mindkét fiú nyálcsorgatva nézi, ahogy a nővérem lassan ledobja magáról a felsőjét, majd megigazgatja a melltartóját. - Azta! Ezek igaziak? - nézi a melleit.
- Azok - mosolyog Ellie, majd megpörgeti az üveget, ami felém mutat. Most merész akarok lenni. Nem érdekel, hogy holnapra megbánom, azt akarom, hogy Harrynek tetsszen, és úgy nézzen rám, mint Elliere!
- Merek.
- Izgasd fel Harryt! - adja Niall az újabb tökéletes ötletét.
- Ó, haver, ha felizgulok itt senki nem marad szüzen! - emeli fel Harry a kezeit, de Niall megvonja a vállát.
- Csak hajrá! - dől hátra Niall kényelmesen. Harryre nézek, aki az ajkába harapva pillant rajtam végig.
Odamegyek hozzá, hanyatt lököm, s fölé mászva megcsókolom. Igazából fogalmam sincs, mit kellene tennem, hogy felizguljon, teljesen tapasztalatlan vagyok ilyen téren.
Végigcsókolom az állkapcsát, majd a nyakát, s óvatosan harapdálni kezdem a bőrét. Halkan felsóhajt, közben folyamatosan a fenekemet markolássza. Niall kapcsol be zenét, feltekeri a hangerőt, így teljesen party feelingem van.
Felülök, Harryt a pólójánál fogva felhúzom magamhoz, és újra megcsókolom. Beletúrok a hajába, fürtjeit az ujjaim közé véve meghúzom, mire felmordul, s az ajkaira mosolygok. Arcomat a nyakába fúrom, csókolgatom, majd a füléhez hajolok zihálva.
- Akarlak - súgom, mire érzem, hogy megfeszülnek izmai, és a fenekembe markol.
- Ne mondd ezt, baby, mert megteszem! - motyogja mély hangon. A testem bizseregni kezd, s kiráz a hideg. Még soha senki és semmi nem volt rám ilyen hatással.
- Pont ez a célom - kezdem el mozgatni a csípőmet az ölében, mire egy halk nyögés szakad fel a torkából. Az egyik kezemet végigsimítom a felsőtestén, majd a férfiasságára teszem. Kicsit lefagyok, ahogy érzem, kezd dudorodni ott lenn. Nem hittem volna, hogy tényleg sikerül, most egy kissé beparáztam.
- Na mi az, megijedtél? - mosolyodik el, s a combomat markolássza, majd Niallre mosolyog.
- Mi lemegyünk megnézni a kaját - áll fel a szöszi, majd magával húzza kifelé a nővéremet.
- Ne csináljatok hülyeséget! - néz Ellie Harryre.
- Nyugi, nem fogunk - mosolyog, majd Niallék kimennek és becsukják az ajtót. - Most mit fogsz kezdeni ezzel itt? - fogja meg a kezemet és a férfiasságára teszi. Nyelek egy nagyot. - Még mindig azt mondod, hogy akarsz? - motyogja az ajkaimra és egy kis puszit lehel rá. Nyelek és megrázom a fejem. - Én viszont nem maradok így - emel fel és áttesz az ágyra, majd hosszasan megcsókol. - Nem foglak megdugni, de kielégítesz, ha már ilyen ügyesen felizgattál - lihegi az ajkaimra, majd a kezemet a nadrágja gombjához teszi. Gondolkodás nélkül gombolom ki, majd letolom.
Hanyatt fekszik mellettem, letolja a bokszerét is, majd rám néz, hogy csináljam. Mivel fogalmam sincs, mit kellene tennem, értetlenül pislogok rá. Felsóhajt, megfogja a csuklómat és a kezemet a férfiasságára kulcsolja, majd elkezdi diktálni a tempót. Nézem az arcát, miközben lassan elengedi a kezemet, és hagyja, hogy én csináljam. Hihetetlenül szexi látványt nyújt és rettentően izgató, hogy az én tetteimtől zihál, s élvezettel nyögdécsel. Egy kicsit gyorsítok a tempón, és a számat harapva nézem, ahogy Harry tökéletes ajkait nyögések hagyják el. Ahogy a lihegéstől gyorsan emelkedik fel és le a mellkasa, ahogy izmai megfeszülnek, elképesztő.
- Ez az, baby, jó vagy - lihegi. Nyögései egyre sűrűbbé válnak, majd ragacsos, fehér cuccot érzek a kezemen. Harry zihálva elmosolyodik, majd ad egy zsebkendőt és megtörli vele a kezemet. A szemébe nézek és nyelek egy nagyot.
Teljesen össze vagyok zavarodva, ezernyi gondolat cikázik a fejemben.
Most ezt tényleg megtettem? Ez én vagyok? Az alkohol vagy Harry van rám ilyen hatással?