5. fejezet - Akár egy angyal

Drága Olvasóim!
Meg is hoztam az 5. fejezetet. Nagyon szépen köszönöm a 34 feliratkozót, eszméletlen, hogy ennyien vagytok, és még csak a történet elején vagyunk! :) Szóval nagyon hálás vagyok nektek mindenért! <3 Lehet, hogy most túl gyorsnak fog tűnni minden, de higgyétek el, hogy nem lesz minden a legnagyobb rendben, még rengeteg fordulatot tervezet! Remélem, hogy ez is elnyeri a tetszéseteket, bár nem lett túl hosszú. Jó olvasást!

Puszi, ~E
U.i.: Jövőhéten nem tudom hozni a részt, mert egész héten nem leszek itthon és hétvégén sem, de azután ígérem, hogy kárpótlásként hosszabbat hozok!

Az utolsó hetemet végigszenvedtem az iskolában, s végre elérkezett a vakáció. Emlékszem, régebben ilyenkor terveztem a barátaimmal, hogy mikor és mit fogunk csinálni. Hogy melyik buliba menjünk. Hogy melyik fürdőruha áll jobban. Hogy hova menjünk nyaralni. De tavaly ezek már nem voltak meg, az egész szünetet végigszenvedtem. Most csak remélni tudom, hogy ez a nyaram nem lesz olyan szörnyű, bár Harry miatt most lehet, hogy idén még a poklot is megjárom.
A vakáció első napján 10-kor kelek fel. Lassan kinyitom a szemem, s hunyorítva nézek az ablakra, ahol beszűrődik a Nap erős fénye, ami mellesleg most eléggé zavar. Görcsbe rándul a gyomrom, ha az elkövetkezendő időszakra gondolok. Egy nyár, amiben régen ezernyi kaland volt, most viszont üresség.
Egy mély levegőt veszek, ledobom magamról a takarót, s leslattyogok a konyhába. Anya és apa dolgoznak, a nővérem még alszik, a kisebb testvéreim pedig a nappaliban játszanak. Megiszom a kávémat, s bemegyek hozzájuk.
- Sziasztok - dobom magam a kanapéra.
- Jenny, szólj rá Mikera, meghúzta a hajamat! - bújik hozzám a húgom, az ölembe mászik és a mellkasomra fekszik. Átölelem kis testét és simogatni kezdem.
- Nem is igaz! - nyújtja ki a nyelvét Mike. - Molly meg megharapta a kezemet, nézd! - mutatja a karját Mike. Megsimítom és adok rá neki egy puszit.
- Ne veszekedjetek.
- Jó reggelt - néz be a szobába Ellie. - Anyáék dolgoznak?
Bólintok, mire Ellie felsóhajt és a zsebéből előveszi a telefont, feloldja és pötyögni kezd.
- Akkor Harry jön át - mondja pár perc után, majd a konyhába megy. A gyomrom összeszűkül, s nyelek egy nagyot. Nem akarok vele újra találkozni. Soha többé nem akarok vele találkozni!
- De jó! Harry múltkor is játszott velünk - mosolyog fel rám édesen Molly, szemei csillognak és arca egészségesen piroslik. Halványan rámosolygok. - Addig kiválasztom a játékokat! Mike, gyere és segíts! - pattan fel az ölemből, majd mindketten felszaladnak. Felsóhajtok és lehunyom a szemem. Úgy tűnik, sehogy sem fogok megszabadulni Harrytől.
A fejemet felkapom, ahogy csengetést hallok. Ilyen gyorsan nem érhetett ide!
Hallom, hogy Ellie ajtót nyit, s boldogan üdvözlik egymást Harryvel. A szívem hevesebben kezd verni, ahogy hallom a hangját, már szinte most megérzem az illatát.
Ellie betessékeli őt a nappaliba, s ahogy meglát, egy pillanatra megáll.
- Szia - néz rajtam végig, majd a földre, megköszörüli a torkát és a másik kanapén foglal helyet. Én is elmotyogok egy köszönésfélét, majd felállok és elindulok ki, de Ellie megáll előttem.
- Maradj itt vele, amíg én elkészülök, felöltözök és lefürdök, csak pár perc - ültet vissza a kanapéra.
- Nem mehetek veled? - vigyorodik el Harry perverzül, mire Ellie nevetve forgatja a szemét.
- Majd talán egyszer - vet felé egy pajkos mosolyt, majd kimegy, s Harry a szemeit a nővérem fenekén legelteti. Lenézek, s kínos csend vesz minket körül, nem akarom vele tartani a szemkontaktust, de érzem magamon perzselő tekintetét.
- Sajnálom, hogy a múltkor olyan goromba voltam - szólal meg végül, mire tekintetemet rá emelem.
- Semmi baj - motyogom.
- De igenis baj, mert nem érdemelted meg. Csak... annyira rossz látni, hogy egy ilyen lányban, mint te, alig van élet.
Megrázom a fejem és nyelek egy nagyot. Szóval élet sincs bennem, hát ez szuper. Bár teljesen igaza van...
- Azért még a bulit nem felejtettem el - mosolyodik el halványan. Értetlenül nézek rá, mire kissé felnevet. - Még mindig itt van bennem a vágy, hogy megcsókoljalak.
A pulzusom ismét emelkedik, s érzem, hogy az arcomat elönti a pír.
De ő csak tovább néz engem. Kezd egyre kellemetlenebb lenni ez az egész, most bármit megadnék azért, hogy valaki betoppanjon.
- Estére anyámék meghívtak titeket egy grillpartira hozzánk, szóval remélem, hogy addigra kicsit feloldódsz.
Mielőtt bármit reagálhatnék rá, Molly és Mike nevetgélve rohannak be a szobába és Harryt meglátva sikítva szaladnak hozzá.
- Sziasztok, csöppségek! - öleli őket magához, s megsimítja a hátukat. Azt hiszem, ez a legaranyosabb dolog, amit valaha láttam.
- Játszol velünk? - mosolyog Mike.
- Persze! Mit szeretnétek?
- Inkább nézzünk meg egy mesét, lééégysziii! - pislog Molly. Harry megsimítja a fejét, miközben édesen mosolyog rá. Azt hiszem, most azon a szinten vagyok, hogy itt helyben elolvadjak. Hogy lehet valaki ennyire édes?! Olyan, akár egy angyal.
Mielőtt teljesen más világba kerülnék, felállok és felmegyek a szobámba. Az órára nézek, még csak 11 van. Az este elég lassan fog eljönni, úgy érzem...
A szobámban az egyik helyről ülök a másikra, lefekszek és felállok, szóval semmi érdekeset nem csinálok, mint általában. Egyhangú és unalmas az életem, mindig ugyanaz van, és ebbe már lassan beleőrülök. Mikor már harmadszorra kezdem el ugyanazt a sorrendet, felsóhajtok és lemegyek. Ahogy elsétálok a nappali előtt, benézek és az arcomon egy mosoly jelenik meg. Harry mellkasán fekszik Molly, simogatja őt, Mikeot pedig átkarolja, Ellie mellettük van, és úgy nézik együtt a mesét. Veszek egy mély levegőt, majd kimegyek az udvarra, s a fűbe ülök. Örülnöm kellene a jó időnek, mint más, normális ember. De nem megy. Nem érzem jól magam attól, ha a nap süti a bőrömet, hogy hallom a madarak csiripelését, hogy zöldek a fák és a fű. Körbenézek, hogy nem lát senki, előveszek egy szál cigit és a számba teszem, majd meggyújtom és egy mélyet beleszívok, aztán a füstöt lassan kieresztem az ajkaim között. Lehunyom a szemem, úgy érzem, ez valamennyire megnyugtat. Végignézek az alkaromon. Ilyenkor mindig eszembe jut az a sok rossz dolog az életben, ami velem történik, vagy azok a jó dolgok, amik velem sose fognak megtörténni.
Ismét a cigibe szívok, s ahogy fújom ki a füstöt, valaki hirtelen leül mellém. A szívem majdnem kiugrik a helyéről, annyira megijedek, de szerencsére csak Harry az. Vagyis jó, hogy nem Ellie tudja meg, hogy cigizek.
- Mióta cigizel? - néz rám, a lábait felhúzza és a kezeit a térdére teszi.
- Egy ideje - szívok bele megint. - De anyáék nem tudják.
- Persze, köztünk marad, ahogy minden más - néz rám komolyan. Nem reagálok rá, gyorsabban kezdem szívni. - Adsz egy slukkot?
Egy kis hezitálás után rábólintok és odaadom, majd figyelem, ahogy ajkai közé emeli, s beleszív. Eszméletlen szexi látványt nyújt, ahogy a füst kijön a száján.
- Miért jöttél ki? - nézek rá. Még engem is meglep, hogy ezt a kérdést feltettem.
- Ellie megeteti a tesóidat, és az ablakból láttam, hogy itt üldögélsz.
Pár perc csend vesz minket körül, csak magam elé nézek. Elszívjuk a cigit, eldobom és hanyatt fekszek a fűben. A pólóm kicsit felcsúszik, így lefogom, nehogy meglássa a hájas hasamat.
Ő is ledől mellém és rám mosolyog. Ahogy a nap megvilágítja az arcát, ahogy szemei csillognak, ahogy a gödröcskék megjelennek az orcáján, egyszerűen tökéletes.
- Amúgy te is tetszel nekem.
Értetlenül nézek rá. Nem értem, miért mondta, hogy, te is, másrészt nem világos, hogy egyáltalán miért mondta. Talán így akar vigasztalni, vagy nem tudom.
- Tudom, hogy tetszem neked, és te is tetszel nekem. Érted? - mosolyog. Felsóhajtok és felnézek az égre.
- Nem kell ezt mondanod.
Hirtelen fölém mászik, s a hirtelen cselekedetétől kicsit megijedek, mire felnevet.
- Azért mondom, mert így van - ad egy puszit az orromra, amitől muszáj elmosolyodnom és felkuncogok. - Imádom a nevetésed - mosolyog.
Összezárom az ajkaimat és oldalra nézek. Idegesít, hogy ilyen közelről bámul.
- Most nem tudsz elfutni.
Rápillantok, nem egészen értem, hogy miért mondja. Ám ahogy közelebb hajol hozzám, rögtön megértem. Meg akar csókolni.
Nyelek egy nagyot, a légzésem és a pulzusom is egyre szaporábbá válik. Az ajkait nézem, amint az enyémek felé közelítenek. Most hagyjam? Vagy ne? Miért csinálja ezt?
Mire feleszmélek, puha ajkai gyengéden érintik az enyémeket. A szemeim automatikusan lecsukódnak. Egy kicsit megharapja az alsó ajkamat, ezáltal a szám kinyílik, s nyelvét lassan az enyémhez érinti, majd lassú táncba hívja. A halk zihálásomat nem tudom elfojtani, félek, hogy hallja, ahogy a szívem túl gyorsan és hangosan ver.
Ahogy ajkaink elválnak, a szemembe néz és elmosolyodik. Fogalma sincs, hogy ez volt az első csókom, és fogalma sincs, hogy mennyire élveztem. Az érzések és gondolatok teljesen összekavarodnak bennem.
- Olyan megilletődött vagy. Nem hitted, hogy tényleg megteszem, igaz? - mosolyog. Megrázom a fejem és nyelek egy nagyot. - Megtehetem még egyszer - hajol közelebb és újra megcsókol. Hihetetlen érzés, tényleg, olyan, mintha most a fellegekben járnék. - Na gyere, menjünk be - mosolyog, majd lemászik rólam és segít felállni. Hagyom, hogy előre menjen, majd az ujjaimat lassan az ajkaimhoz emelem.
Most ez tényleg megtörtént? Tényleg csókolóztam Harryvel?
Annyira tökéletes volt. Harry annyira tökéletes.
Nem lehet, hogy ilyen gyorsan megkedveltem. Nem lehet, hogy ennyire megkedveltem.
Az meg végképp nem lehet, hogy ő is kedvel engem...

4. fejezet - Nem fognak szeretni

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 4. fejezetet. Már 31 feliratkozó van, nagyon szépen köszönöm! <3 A kommentek és a pipák is nagyon jól estek, tényleg, hálás vagyok, amiért mindig elmondjátok a véleményeteket és biztattok, ez nekem nagyon jól esik és rengetek erőt ad. :) Remélem, tetszeni fog ez a fejezet, jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: A kommentekre még nem volt időm válaszolni, de a héten fogok!

Egy pörgősebb szám kezdődik el, mire Harry arcán egy huncut mosoly jelenik meg. Hirtelen háttal fordít magának, s a derekamnál fogva szorosan tart közvetlenül a teste mellett. Nyelek egy nagyot, ahogy megérzem ágyékát a fenekemnél.

- Ne félj, csak lazán! - motyogja a nyakamba. Becsukom a szemem, ahogy nagy kezeit végigsimítja a combomon felfelé, majd újra a derekamra rakja. Ügyetlenül ringatom a csípőm, próbálok nem merev lenni, de ez elég nehezen megy, ugyanis Harry eléggé be van indulva. Nyilván ez a sok alkohol miatt van. A combom belső felét kezdi markolászni, ami elég kellemetlen, ugyanis nem akarom, hogy a dagadt testemet fogdossa, így megfogom a csuklóját és elhúzom onnan a kezét.
Egy ideig bírja csak. A kezét felvezeti a melleimhez, és azt markolja meg óvatosan. Szégyellősen próbálok tőle elhúzódni, miközben leveszem magamról a kezeit, de ő szorosan visszahúz magához.
- Ne légy ennyire szégyellős! - nevet kicsit, majd megragadja a kezemet és elkezd húzni ki a tömegből. Értetlenül nézek körbe, hogy hova megyünk, míg megérkezünk egy szobához, ahova bevisz és becsukja az ajtót. A zene még ide is behallatszik, de már nem olyan hangos, mint a nappaliban volt.
Mielőtt bármit kérdezhetnék, egy perverz mosollyal az arcán a falhoz nyom, s ajkait a nyakamra tapasztja. A furcsa érzés hatására ajkaim szétnyílnak, és egy nyögés csúszik ki a számon, amitől rögtön elpirulok.
- Hmm... - halad az ajkaim felé a puszikkal, de mikor közel van, elfordítom a fejem és lehajtom a föld felé.
- Harry, ne...
Halkan zihálva néz rám, s ágyékát kissé nekem nyomja.
- Nem érzed, hogy mennyire kívánlak? - lihegi a fülembe, amitől rajtam végigszalad a hideg. Egy kicsit eltolom magamtól, amennyire bírom, de még így is hihetetlenül közel van. Képtelen vagyok a szemébe nézni, kerülöm a tekintetét, és a hajammal minél jobban próbálom takarni az arcomat. Menekülnék, de teste túl közel van az enyémhez, kezei körbefognak.
- Részeg vagy, hadd menjek ki! - próbálom eltolni a kezét. Idegesít a közelsége, szinte fuldoklom. Nem merek teljesen a szemébe nézni. Nem akarom, hogy ennyire közelről lásson, azt meg főleg nem, hogy végigtapogassa a testemet.
A próbálkozásom sikeres, Harry elenged, én pedig amilyen gyorsan csak tudok, kiszaladok, hátra sem nézek. Páran rám néznek és összesúgnak. Ez az, amit a legjobban utálok, hogy rólam beszélnek, és fogalmam sincs, hogy mit.
A tekintetemmel megkeresem Elliet, aki épp egy szőke hajú sráccal beszél. Odamegyek.
- Ömm... Ellie, azt hiszem, én hazamegyek.
Értetlenül néz rám, majd a hátam mögé pillant. Pár pillanat múlva megjelenik mellettem Harry.
- Ne már, én még nem akarok menni! Maradjunk még egy kicsit - néz rám, s a fejével alig észrevehetően a srác felé biccent. Felsóhajtok.
- Haza akarok menni, méghozzá most! - fonom össze a karomat magam előtt. Ellie Harryre pillant.
- Elkísérnéd őt? - pislog fel rá. A szemeim kikerekednek, s nyelek egy nagyot. Még csak az hiányzik, hogy ő kísérjen haza.
- Persze, ha nagyon menni szeretne - karol át, amitől úgy érzem magam, mintha fojtogatnának. Furcsa érzés, ahogy hozzám ér. Kicsit rémisztő, de nagyon jó, viszont rettentően szokatlan.
Elindulok kifelé, így Harry keze leomlik a vállamról, s mögöttem jön. Ahogy kiérünk a házból, érzem, hogy kissé hűvös a levegőt. Pedig már nyár eleje van, azt reméltem, hogy meleg lesz.
Elindulunk a sötét utcán, s ahogy távolodunk, egyre csak halkul a zene, míg végül a csend közepén találom magunkat.
Harryre pillantok, aki zsebre dugott kezekkel a földet nézi. Nyilván kicsit kijózanodott, és rájött, hogy mekkora hülyeséget csinált.
Lassan hazaérünk.
- Kösz, hogy elkísértél - motyogom és elindulok be, de megragadja a karomat és visszahúz, tekintetünk találkozik.
- Sajnálom. Egy kicsit sokat ittam, nem akartam ennyire durva lenni - néz a szemembe. Halkan beszél és mélyen, ami elképesztően csábító. A lágy szellő fújja a fürtjeit, az utca halovány fénye világítja meg az arcát. Tényleg olyan, mint egy angyal.
- Semmi baj, felejtsük el - erőltetek egy halvány mosolyt az arcomra, majd megfordulok, hogy újra elinduljak be, de ismét visszaránt. Azonban most a karomon lévő hegekhez ér, amiket próbáltam eltüntetni némi sminkkel. Felszisszenek.
- Erről még nem beszéltünk - néz le a kezemre, s óvatosan végigsimítja, majd rám néz. - Miért teszed ezt magaddal?
Lesütöm a szemem és elhúzom a karomat.
- Figyelj, tényleg nem értem, hogy mi lehet a probléma, és ez aggaszt. Kérlek, bízz bennem és mondd el! - simítja meg lassan az arcomat, amitől úgy érzem, a gyomrom apróra zsugorodik, a szívem bizsereg és az egész testem megremeg. Még levegőt is elfelejtek venni.
- Nincs semmi komoly - rázom a fejemet, mikor valamennyire sikerül magamhoz térni, de nem merek a szemébe nézni.
- Oké, megértem, még alig ismerjük egymást és nem bízol bennem. De hadd bizonyítsam be, hogy komolyan gondolom és tényleg aggódom érted - hajol közel az ajkaimhoz. A szívem hevesen ver. Most itt az alkalom. Harry meg akar csókolni, én pedig legszívesebben hagynám, sőt, akár egész éjjel csókolnám. De nem. Tudom, hogy még mindig az alkohol hatása alatt van, és nem tudja, mit csinál. Vagy az érzelmei teljesen összekeveredtek, vagy fogalmam sincs, de hogy nem gondolkodik józanul, az biztos.
Mikor ajkaink között már csak fél centi van, elfordítom a fejemet, így az arcomra ad egy lágy puszit. Rápillantok, majd hirtelen megfordulok és besietek a házba. Ahogy becsukom magam után az ajtót, nekidőlök és a fejemet hátrahajtom, a szemeimet lehunyom. Egy mély levegőt veszek, amit aztán szaggatottan fújok ki. Az arcomon ég az ajkainak a helye, érintését még mindig érzem magamon. Mintha a mennyországban lennék.
Kicsit megrázom a fejem, hogy valamelyest kiverjem a fejemből, majd halkan felmegyek az emeletre. Lezuhanyzok, fáradtan bedőlök az ágyba és magamra húzom a takarót. Azonban elaludni képtelen vagyok. Olyan érzések kavarognak bennem, mint még soha. Harry a leghelyesebb srác, akivel valaha találkoztam, ez tény. Tudom, hogy amiket csinált, egyiket sem önszántából, hanem az alkohol hatására tette, ezt ő maga is bevallotta. Azonban mégis valamiért némi örömet érzek. Elmosolyodok, ahogy visszagondolok arra a pillanatra, amikor meg akart csókolni.

Az arcomat a párnába fúrva mosolyodok el, és szorosan ölelem a takarót. Ahogy lehunyom a szemem, rögtön az ő arca jelenik meg előttem, még mindig érzem az illatát.
Nem kellene boldognak lennem, de azt hiszem, most az vagyok. Nem szabadna, ugyanis ez csak egy alkalom volt, Harry soha többet nem fog velem így viselkedni, soha többet nem lesz rá lehetőség, hogy csókolózzak vele. Viszont a mosolyt képtelen vagyok levakarni az arcomról.
Végre egyszer boldogan merülök álomba.

Délelőtt ébredek fel. Ahogy lassan kinyitom a szemem, kinézek az ablakon, s látom, hogy kint süt a nap, és hallom, ahogyan csicseregnek a madarak. Mélyen felsóhajtok. Görcsbe rándul a gyomrom, ahogy arra gondolok, ami éjszaka történt.
Lassan lecammogok a konyhába, s ahogy belépek, szinte lefagyok. Harry és Ellie nevetgélnek, miközben a kávéjukat fogyasztják. Harry rám pillant, majd visszafordul Elliehez. Az arcom olyan vörössé változik, mint a paradicsom, a szívem olyan gyorsan ver, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Mit keres itt?!
- Na, tetszett a buli? - mosolyog rám Ellie, és a csészéjébe iszik.
- Öööm... aha... - motyogom és zavartan a fülem mögé tűröm a hajam. Harry felhorkant.
Lehajtom a fejem, megfordulok és visszamegyek a szobámba. Becsapom magam után az ajtót, s bedőlök az ágyba. A kedvem máris szokásosan szar lett. Persze, azt hittem, hogy majd boldog leszek. Pont én...
Pár perc múlva hallom, hogy nyitódik az ajtó, s odakapom a tekintetemet.
- Beszélnünk kellene - néz rám Harry. Felsóhajtok, majd felülök, míg ő bejön és az ágyam szélén foglal helyet. - Miért utasítottad vissza a csókomat?
Összeráncolom a szemöldököm, nyelek egy nagyot és lehajtom a fejem.
- Bejövök neked, nem? Tudod mit, ne is próbáld tagadni. Amikor először találkoztunk, elakadt a szavad, és láttam, hogy tegnap élvezted a közelségemet.
- Ez nem...
- Mondtam, ne próbáld tagadni! - vág a szavamba feltartott kézzel. Felsóhajtok és megforgatom a szemem.
- Nevetséges - motyogom.
- Az a nevetséges, hogy ok nélkül bántod magad - utal a karomra, s a szemembe néz. Kicsit közelebb mászik hozzám. - Utálom, hogy elhallgatod a problémáidat.
- Én csak... - nyelek. Kíváncsian fürkészi az arcomat. Felsóhajtok és becsukom a szemem. - Fogalmad sincs, hogy mennyire, de mennyire gyűlölöm magam.
- Mi? - ráncolja össze a szemöldökét. - De miért? Olyan kedves és szép lány vagy.
- Ja, rohadtul - nevetek fel kínosan, s a hajamba túrok, nem kell sok, hogy elsírjam magam.
- Szerintem az vagy, és ezt jobb, ha te is beismered. Nem szoktam ilyet csak úgy mondani, de komolyan mondom, hogy vonzó vagy. Én sem akarok csak úgy lesmárolni valakit. Csak olyannal kezdek ki, aki tetszik.
- Ez hülyeség - vágom rá rögtön. - Ellie gyönyörű, ő tetszik neked, engem nem kell vigasztalni! Akármit mondhatsz, úgysem hiszem el, tisztában vagyok vele, hogy milyen vagyok.
- Milyennek látod magad?
- Ronda vagyok és dagadt.
Felvonja a szemöldökét, és nagyokat pislog. Pár másodpercig nem szólal meg, a tekintetét végigvezeti rajtam.
- Mondd csak, torzít a tükör, amibe nézel? Egyáltalán nem vagy kövér, ronda meg pláne.
- Elég, nem akarom tovább hallgatni ezt a sok marhaságot! - kezdek ideges lenni, s egy mély levegőt veszek. - Nem akarok erről többet beszélni.
- Miért bántod magad? Miért jó ez neked? - áll fel, s kissé ő is felemeli a hangját. - Nem láttam még ekkora hülyét, mint te, esküszöm! Ha egy kicsit nyitottabb lennél, és elfogadnád magad, minden második fiú téged akarna. Hogy várod el, hogy mások szeressenek, ha te sem szereted saját magad?!
- Én nem várom el senkitől, hogy szeressen - préselem ki a fogaim között a szavakat. Végignéz rajtam és kínosan felnevet.
- Ha így állsz hozzá, akkor nem is fognak szeretni - megy ki és becsapja maga után az ajtót, és ebben a pillanatban elkezdenek folyni a könnyeim.

Nem fognak szeretni. Soha.
Az asztalomról elveszem a körzőmet, s olyan erővel vájom a csuklómba a tűt, amennyire csak bírom. Vérezni kezd és fáj, de nem érdekel, tovább húzom a hegyes tárgyat az alkaromon. Ahogy a vér kicsordul, azzal együtt a könnyeim is patakként folynak le az arcomon.
Most már biztos, Harry is megmondta.
Nem fognak szeretni.

3. fejezet - Szombat éjszaka

Drága Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket az előző fejezethez, minden egyes kommentet nagyon jó volt olvasni! És hálás vagyok a 28 feliratkozóért is, valamint a díjakért, amiket kaptam! :) Mivel az előző fejezet elég rövid lett, most próbáltam kicsit hosszabbat és eseménydúsabbat írni. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!
Puszi, ~E

Éjszaka egy szemhunyásnyit sem alszok, csak az ablakot bámulom. Hallatszik az eső kopogása, s néhány autó, ami elmegy a ház előtt.
Harryt képtelen vagyok kiverni a fejemből. Nem hiszem el, hogy meglátta. Nem hiszem el, hogy pont ő tudta meg a titkomat, hogy ő beszélget és foglalkozik velem.

Az arcomon végiggördül egy nagy könnycsepp, s végigsimítok a karomon lévő hegeken. Azt mondta, még beszélni fogunk erről. De akkor mégis mit mondjak neki? És mi van, ha szólni fog anyáéknak? Azt mondta, nála biztonságban marad, de fogalmam sincs, hogy mennyire bízhatok meg benne. Nem tudom, hogy milyen ember ő, de egyben biztos vagyok: angyali külsővel rendelkezik. Már csak az a kérdés, hogy belül is egy angyal lapul-e, vagy inkább egy ördög.

Reggel annak ellenére, hogy szombat van, korán felkelek. Már hét órakor kipattanok az ágyból és a fürdőszobába megyek. Megmosakszom, felöltözök és amennyire tudom, emberformát csinálok magamból - bár ezt nem sok sikerrel.

Lemegyek a konyhába, ahol a nővérem kávézik, miközben mosolyogva a telefonját nyomkodja. Ő reggel is gyönyörű, még smink nélkül is.

- Kivel beszélsz? - öntök magamnak kávét, majd leülök vele szembe. Rám pillant, majd újra a telefon képernyőjét nézi. Mosolya levakarhatatlan.

- Harryvel.

Ahogy meghallom ezt a nevet, a gyomrom görcsbe rándul. Mi van, ha elmondja Ellienek? Elküldenek orvoshoz, mert azt hiszik, bolond vagyok. Pedig egyszerűen csak szükségem van a boldogságra, amit nem valószínű, hogy az életben meg fogok találni. Ellie biztos. Ő minden nap boldog, szinte ragyog.

- Hallom, jössz ma te is Harry bulijába - zárja le a telefonját és az asztalra teszi, majd a csészéjébe kortyol.

- Nem igazán van kedvem ehhez - kevergetem a kávét, tekintetét próbálom kerülni.

- Ne már, jó lesz! Folyton itthon ülsz, így sosem lesz pasid.

Fogalma sincs, hogy a legfájdalmasabb pontot érintette most. Tudom, hogy sose lesz pasim. Attól, hogy elmegyek egy buliba, még nem leszek boldog! És nekem amúgy is jó itthon ülni.

- Nincs kedvem, és Harryt amúgy se ismerem.

- Hidd el, Harry nagyon jó pasi - mosolyog. - Képzeld, este elkezdtünk nézni egy filmet, de nem jutottunk a végére, mert folyamatosan hülyéskedtünk, és egyfolytában csikizett. És egy csók is elcsattant. Hú, hihetetlenül jól smárol.

- Jó, engem ez nem érdekel - vágok közbe talán kissé gorombán. Felsóhajtok. - Bocs, csak alig aludtam az éjjel.

- Hát pedig ma éjjel sem fogsz aludni, mert én nem engedem, hogy teljesen magadba fordulj. Szóval ma elmegyünk vásárolni és keresünk neked egy jó kis rucit, amiben csini leszel!

Megforgatom a szemem, s nyelek egy nagyot. Ha Ellie tényleg elvisz Harry bulijába, szerintem ez lesz életem legkínosabb éjszakája.

Egész délután a plázákat járjuk a nővéremmel. A lábaim már szörnyen fájnak, minden csepp energiám elfogyott, de minden egyes üzletbe be kell néznünk. Ellie vagy nyolc szatyornyi cuccot vett, én megelégszem azzal az egyel, amit ma estére választottam.

Ahogy hazaérünk, Ellie elzavar zuhanyozni, majd a szobájába vonszol és az ágyára ültet.

- Na, akkor szépen kifestelek és megcsinálom a hajadat is - húzza a széket elém és leül.

- Ellie, erre tényleg nincs szükség - húzom el a fejem, amikor félresöpri az arcomból a hajamat.

- Na, légyszi! Egyszer kibírod! - mosolyog. Felsóhajtok és becsukom a szemem.

- Na, jó. De ne vidd túlzásba!

- Nem fogom, nyugi - kezdi el csinálni.

Miközben a kinézetemmel küszködik, én folyamatosan azon kattogok, hogy mi lesz este. Mi van, ha Harry annyira részeg lesz, hogy elmondja Ellienek? Szörnyen görcsöl a gyomrom az idegességtől.
- A hajadat begöndörítem, gyönyörű leszel - mosolyog a nővérem, miközben az arcomon - remélhetőleg - az utolsó simításokat végzi. - Keresünk majd neked valami pasit.
- Nem kell - vágom rá rögtön. Isten ments, hogy a nővérem össze akarjon engem hozni valakivel, azzal teljesen lejáratna.
- Majd meglátjuk - dől egy kicsit hátrébb, s mosolyogva nézi az arcomat. Nem akarom tudni, hogy mit művelt velem, de valószínűleg ötezer tonna smink van most rajtam. - Istennő lett belőled - mosolyog. Ja, képzelem...
Miután a hajammal is elkészül, magamra veszem a ruhát, s végignéz rajtam, ajkai felfelé görbülnek. Nem merek a tükörbe nézni, félek, hogy rettenetesen áll rajtam ez a ruha, amihez mellesleg Ellie ragaszkodott. Nekem megfelelt volna egy nadrág és egy póló, de nem, neki még ebbe is bele kellett szólni. Utálom magam, akármiben is vagyok, ez a fehér ruha pedig elég sokat mutat meg a testemből.
- Nézd - tol a tükör elé. Elkerekedett szemekkel nézem az arcomat, majd végig a ruhámat. Elképesztően kövér vagyok, ez már szinte röhejes, így nem mehetek nyilvánosság elé!
- Ellie, ez...
- Gyönyörű - mosolyog.
- Én szörnyűt akartam mondani - fordulok körbe, közben fintorogva nézem magam.
- Ah, de hülye vagy. Nagyon jól áll a ruha, és a hajad is meg a sminked is tökéletes! Meglátod, hogy mindenki téged akar majd.
- Hát hogyne - motyogom az orrom alatt.
- Most pedig amíg én elkészülök, ne feküdj sehova és légy óvatos, nehogy tönkremenjen valamid! - megy át a fürdőszobába, én pedig a szobámba. Előveszem a naplómat, s elkezdek írni.

Kedves Naplóm!

Ma este Ellie elvisz Harry bulijába. Rám adott egy fehér ruhát, megcsinálta a hajamat és ki is sminkelt, de nagyon kellemetlenül érzem magam. A ruha kövérít, az arcomon egy tonnányi smink van, és a cipőben, amit akar adni hozzá, tutira ki fogom törni a nyakam. Harry biztos nagyon jól fog kinézni, tuti dögös csajok veszik majd körül - többek között Ellie is -, tuti, hogy mindenki tök jól fog kinézni, én pedig eláshatom magam...

Nagyon remélem, hogy nem lesz teljesen katasztrófa az éjszaka, de próbálok majd olyan helyre menni, ahogy kevés az ember.

Egy mély levegővétel után összecsukom, s visszarejtem a szokásos helyére.
Miután Ellie elkészül, végighallgatjuk a szüleink szentbeszédét az alkoholról és egyéb dolgokról, s végül elindulunk. Ellie gyorsan szedi a lábait, akár egy modell, úgy megy, míg én csak botladozok mögötte.
- Ellie, nagyon fáj a lábam, lassíts!
- Majd megszokod, nyugi! - mosolyog hátra rám, majd megvárja, míg mellé érek és belém karol. - Ne aggódj, ha iszol, már nem annyira fog érdekelni a lábfájás.
- Nem akarok hulla részeg lenni - nézek rá komolyan, de ő csak nevetve forgatja a szemét.
Lassan odaérünk egy nagy házhoz, amiből messzire kihallatszik a dübörgő zene. Nem tudom, hogy a szomszédok hogy bírják, vagy hogy miért nincsenek itt a rendőrök. Na mindegy...
Bemegyünk az ajtón, s rögtön megpillantom Harryt, aki egy pohár itallal a kezében, mosolyogva beszélget egy szőke csajjal. Egy mély levegőt veszek, ahogy körbenézek. Bár sötét van, valamennyire látom a szobát, ami hatalmas. A kanapé arrébb van tolva, hogy legyen hely a tánchoz, s hatalmas hangfalból szól a zene. A konyhában a pulton ezernyi ital van és rágcsálnivaló, bár szerintem az előbbi gyorsabban el fog fogyni.
Vékony lányok táncolnak egymáshoz simulva, néhányukhoz csatlakoznak fiúk, míg a többi srác oldalról nézi, ahogy a lányok rázzák magukat.
Harry megpillant minket, leteszi a poharat és odajön.
- Hali - mosolyog, miközben tekintetét végigvezeti Ellien. - Jó, hogy itt vagytok. Mi az, te is kimozdultál a kuckóból? - néz rám kicsit nevetve, mire egy halvány mosolyt erőltetek az arcomra. Nem akarom elrontani senki hangulatát, ezért inkább úgy teszek, mintha tök jól érezném magam.
- Király a ház - mosolyog Ellie.
- Ja, kösz. Kértek valamit inni?
- Ez meg milyen kérdés? Még jó, hogy igen!
- Ezt vártam - vigyorog Harry, majd elindul a konyha felé, Ellie pedig utána, s magával húz engem is. A fejemet lehajtva megyek az emberek között, a hajam kissé az arcomba lóg. A konyhába érve Harry tölt nekünk egy-egy pohár valamit, majd a kezünkbe nyomja.
Harry és Ellie egyszerre behúzzák, míg én megszagolom. Nem sokféle italt ittam, amikor bulizni jártam, így nem nagyon értek hozzá.
- Mi az? Nem szereted? - néz rám Harry. Értetlenül nézek rá, mivel fogalmam sincs, mit adott a kezembe. - Nyugi, nem kevertem bele semmit, ez csak Jim Beam - mosolyog. Oh, hát persze, így már sokkal okosabb lettem... Felsóhajtok, majd belekortyolok, végül az egészet behúzom. - Na, szuper. Ha kértek még, nyugodtan szolgáljátok ki magatokat, viszont most - lép közelebb Elliehez - te eljössz velem táncolni - öleli át a nővérem derekát és az ajkaihoz közel hajolva beszél.
- A húgomat nem hagyhatom egyedül - mosolyog Ellie.
- Hm... Hé, Jake! - szól az egyik srácnak, aki a nevét hallva rögtön megfordul. - Szórakoztasd el a hölgyet - biccenti felém a fejét, mire a fiú rám néz és elvigyorodik. - Tessék, meg van oldva - mosolyog Harry, és Elliet a táncoló tömeg közepére húzza.
Jake odajön hozzám, tekintetéből és járásából látszik, hogy már egyáltalán nem józan. Ahogy elém lép, megérzem a piaszag és cigiszak keverékét, amitől rögtön elfintorodok, a hányinger kerülget. Végignézek a magas srácon, aki fekete nadrágot és egy fehér pólót visel, sötét haja fel van zselézve.
- Mi a neved? - néz rajtam végig. Elég kellemetlen, hogy ennyire közel van hozzám, és zavar, hogy a testem minden egyes részét hosszasan bámulja.
- Jenny vagyok.
- Hm, szóval Jenny. Mondd csak, a nyelved mennyire jó? - hajol közelebb, mire én automatikusan hátrálok. - Naa... - kezd el nevetni, majd a derekamnál fogva közel ránt magához. A fejemet elfordítom oldalra, ahogy közeledik újra felém. Hulla részeg, fogalma sincs, hogy mit csinál, szerintem engem sem lát rendesen.
Kezét szemtelenül lejjebb csúsztatja és megmarkolja a fenekemet, mire a kezem rögtön csattan az arcán és ellököm magamtól.
- Seggfej! - vágom hozzá, majd hirtelen elmegyek, mire feleszmél, már nem talál ott. Megállok, ahogy meglátom a nővéremet és Harryt, ahogy elég intim táncot lejtenek. Harry Ellie nyakához hajol, és ha jól látom, elkezdi szívni, amit a nővérem nagyon is élvez, látszik rajta. Beletúr Harry fürtjei közé, a szemei csukva vannak és a száját látva szerintem elég nagyokat sóhajtozik. Ahogy Harry abbahagyja tettét, Ellie szemébe néz, mindketten elvigyorodnak, majd szenvedélyesen smárolni kezdenek. Nyelek egy nagyot. Fáj a tudat, hogy én sose leszek így senkivel. Az se érdekelne, ha csak a csókig jutnánk el, csak legalább az őszinte legyen és szívből jövő. Bár várhatok az első csókomra szerintem még nagyon hosszú évekig...
Harry rám pillant, majd mond valami a nővéremnek, aki bólint, s Harry elindul felém. Kicsit kellemetlenül érzem magam, szerintem észrevette, hogy nézem őket, így mikor elém lép, lenézek a földre.
- Mi az? Nem tetszett Jake társasága? - nevet kicsit. - Gondolom, nem volt elég úriember.
- Hát nem - nézek oldalra.
- Táncolsz velem?
A tekintetemet odakapom, mosoly látszik az arcán. Most ez komoly? Hogy én táncoljak vele? Táncoljak egy fiúval? Ez annyira hihetetlen. És pont vele!
- Öö... - zavaromban csak ennyit tudok kinyögni. Nem tudok táncolni, nem akarom magam teljesen lejáratni.
- Utálom, ha a bulimban az emberek nem érzik jól magukat, szóval nemleges választ nem fogadok el - ragadja meg a karom mosolyogva, s a tömegbe megyünk, majd lassan magához húz. Kezei a derekamon vannak, én óvatosan átölelem a nyakát, s ahogy egymás szemébe nézünk, szinte olyan, mintha nem lenne körülöttünk senki. Lassan kezdünk el lépkedni, és nem is annyira nehéz, mint gondoltam. Persze Harry tökéletesen táncol, nyilván van benne tapasztalata. - Olyan megilletődött vagy - mosolyog.
- Nem, én csak... csak...
- Ssh, nem kell mondanod semmit.
Lassan kisimít az arcomból egy hajtincset. Gyengéd érintésétől kiráz a hideg, ennél jobbat még életemben nem éreztem.
- Szerintem még innod kellene kicsit, olyan merev vagy - mondja a fülembe. Nyelek egy nagyot és megrázom a fejem, mire felkuncog. - Hát jó. Akkor remélem, hogy nem sokára feloldódsz, és szórakozhatunk úgy, mint a nagyok.
Értetlenül ráncolom össze a szemöldököm, mivel fogalmam sincs, hogy értette. Mint a nagyok? Mit akar velem csinálni?

2. fejezet - Meglátta

Drága Olvasóim!
Először is szeretnék mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánni! :) Másodszor, szeretném megköszönni, hogy már most 23 feliratkozó van, és hálás vagyok az összes kommentért és pipáért, amiket az előző fejezethez hagytatok. Remélem, hogy ez is elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást!
Puszi, ~E
U.i.: A kommentekre még nem volt időm válaszolni, de majd bepótlom, ígérem!

Az agyam akaratom ellenére is azon kattog, hogy mi történhet most a szomszéd szobában. Ellien tisztán látszik, hogy bejön neki Harry, és ez nyilván kölcsönös. Bár még mindig nem értem, hogy miért pörgök ezen ennyit.

Egy mély levegőt veszek, feltápászkodom az ágyól és a szekrényemhez megyek, hogy kivegyem a pizsamámat. Átcammogok a fürdőszobába, becsukom magam után az ajtót és levetkőzöm. Szemem megakad a testemen a tükörben, óvatosan a kezemet a hasamra simítom, s ezzel egy időben az arcom elfintorodik. Erősen összeszorítom a felesleget a hasamon, ami fáj, de nem érdekel, mert rettenetesen haragszom magamra. Soha nem leszek képes lefogyni, mindig ilyen csúf maradok.

Elfordítom a fejem, nem bírom tovább nézni. Engedek a kádba meleg vizet, majd lassan beleteszem az egyik lábamat, aztán a másikat is és végül beleülök. A hab elfedi a testem, ami azért jó, mert addig se látom magam. A fejemet kényelmesen hátrahajtom, becsukom a szemem és próbálok ellazulni. De csak próbálok, ugyanis egyáltalán nem megy, mert hangokat hallok, méghozzá nevetgélést.

- Jaj, Harry! Te nagyon bolond vagy! - hallom a nővérem vihogását. Mert igen, már néha vihogás, amit művel. Megforgatom a szemem. Biztosan nagyon jól elvannak ketten...
Lejjebb csúszok, a víz felszínére fekszem, Kizárok mindent magam körül, ismét lehunyom a szemeimet és elképzelem a világot, ahol minden tökéletes. Egy hely, ahol élvezném az életet, ahol bármikor szívesen élnék. Ezt a szörnyű világot is el tudnám fogadni, amiben élek, ha lenne valaki, akiért érdemes felkelnem. Valaki, akinek reggel én vagyok az első, este pedig az utolsó gondolata. Csak ennyire lenne szükségem a boldogsághoz, de ilyen külsővel ez nemigen fog menni.
Ahogy kinyitom a szemem, megcsap a felismerés, hogy az általam elképzelt világ tényleg csak az álmaimban létezik. Felülök, lemosom a testemről a habot és kiszállok a kádból, szárazra törlöm a testemet és magamra veszem a pizsamámat. A tükör elé állok, miközben mosom a fogam, s az arcomon felfedezem az ezernyi hibát, amit napközben a smink valamennyire eltakar. Mivel nem bírom nézni, inkább elfordulok és úgy mosom tovább a fogamat.
Ahogy végzek, kiöblítem a számat, s kimegyek a fürdőből, azonban pont beleütközök Harrybe.
- Hupsz! - mosolyog le rám. Pár pillanatig elveszek a szemeiben, s mikor eljut az agyamig, hogy most smink nélkül épp úgy nézek ki, mint egy másnapos zombi, berohanok a szobámba. Befekszek a meleg, puha ágyamba és magamra húzom a takarót nyakig. Azonban aludni még eszem ágában sincs, elvégre péntek van, holnap nincs iskola. Amúgy is hamarosan jön a nyári szünet, szerintem már feleslegesen tanulunk...
Pár perc múlva nyílik az ajtó, odapillantok. Harry kukucskál be.
- Alszol?
- Még nem - motyogom. Bejön, becsukja maga után az ajtót és mellém huppan. Az arcomat eltakarom a takaróval, nem akarom, hogy így lásson.
- Mi az? Csak nem félsz tőlem? - hallom a hangján, hogy vigyorog, a végére el is neveti magát. - Nyugi, nem eszlek meg. Maximum megharaplak, vagy ilyesmi.
Nem reagálok rá semmit, azonban érzem, hogy a takaró alatt kezd fogyni a levegő, de mégsem akarok kibújni alóla.
- Na, ne bujkálj már! - rántja le rólam hirtelen a takarót, de én utána nyúlok. Visszalök hanyatt az ágyra, a kezeimet lefogja a fejem felett és öntelt vigyorral néz le rám. Érzem, ahogy az arcomat elönti a pír, miközben bámul. Minden egyes kis hibát felfedez rajtam, ebben biztos vagyok. - Jó illatú a tusfürdőd.
- Köszönöm - motyogom zavartan, bár fogalmam sincs, hogy komolyan mondja-e, vagy csak poénból.
- Gyönyörű szemeid vannak, tudod? Mint a két legfényesebb csillag az égen - beszél lassan mély, rekedtes hangján, amitől kiráz a hideg. Nyelek egy nagyot. Biztos vagyok benne, hogy most még jobban elvörösödöm. Miért szórakozik velem?
- Ömm... leszállnál rólam?
- Hát nem tudom. Elnéznélek még így egy darabig - pillant a dekoltázsomra és egy kaján vigyor jelenik meg az ajkain. - De mivel látom, hogy zavarban vagy, így leszek olyan úriember, és lemászom rólad - mosolyog, majd lassan négykézláb halad lefelé, közben nézi a testem minden részét. Mikor végre leszáll, gyorsan felülök és megigazgatom a pizsama felsőmet. - A nővérednek át kellett vinnie valamit a barátnőjéhez, így amíg nem ér vissza, téged boldogítalak - nézegeti a polcokon lévő könyveket, majd rám pillant. - Szóval sokat tanulsz... Az jó!
- Te is sokat tanultál?
- Nem, semmit - nevet halkan, majd az asztalomnak támaszkodik és a kezeit összefonja a mellkasán. - De te tanulj, hogy el tudj érni dolgokat az életben!
Kissé összeráncolt szemöldökkel fürkészem az arcát, úgy tűnik, komolyan gondolja, amit mondott. Felsóhajtok, s lehajtom a fejem. Én úgyse fogok tudni semmit sem elérni, hiába töröm magam.
- Nem rosszból kérdezem, de van olyan, amikor őrülten viselkedsz? Tudod, mint mondjuk Ellie.
Ránézek, nyelek egy nagyot és néhány másodperc után kicsit megrázom a fejemet.
- Ellie nagyon vonzó csaj - mosolyodik el. - Asszem bejön nekem. Vagyis tudod, úgy elmenne egy kaland vele... vagyis több kaland - nevet. - Párkapcsolatot most semmiképpen nem szeretnék. Csak azért mondom, mert ha ő esetleg mást mondana neked, akkor világosítsd fel, jó? Nem vagyok az a romantikus típus.
Halványan bólintok, s a tekintetem végigszalad a testén. Annyira kíváncsi vagyok, hogy a felsője alatt milyen tetkók díszítik a testét.
- Harapdálod a szádat - mosolyog rám, így újra úgy nézek ki, mint akit leforráztak. - Engem ez beindít, jobb, ha tudod - kacsint. Az, hogy én harapdálom a számat? Te jó ég, ez biztosan csak egy álom.
Látom, hogy a szeme megakad az alkaromon, a mosoly eltűnik az arcáról, ellöki magát az asztaltól és odajön hozzám, lassan leül mellém. Biztosan észrevette a hegeket, így amennyire csak tudom, próbálom takarni, s kerülöm a tekintetét. Kezei közé veszi az enyémet, majd tiltakozásom ellenére megnézi az alkaromat, lassan végigsimít rajta. Zöld íriszeit rám emeli, kérdően pillant rám.
Elhúzom a kezemet, a hosszú ujjú felsőt ráhúzom, amennyire csak tudom, s továbbra sem nézek a szemébe.
- Ezek mik? - kérdezi halkan, pedig pontosan tudja, hogy nem akarok rá válaszolni.
- Semmi - kezdem el csavargatni a hajamat idegességemben. Meglátta. A családom elől sikerül rejtegetnem, de előtte nem, ilyen nem létezik!
- Láttam rajtad, hogy valami baj van, de nem gondoltam, hogy ekkora - sóhajt. - Elmondod, mi bánt?
Megrázom a fejem, és az alsó ajkamba harapok, hogy ne sírjam el magam. Ha még bőgni is látna, rájönne, mennyire össze vagyok törve, azt meg nem hagyhatom.
- Egy fiú, vagy...
- Nem, mindegy - szakítom félbe, mielőtt még találgatni kezdene. Az igazi okra úgyse jönne rá.
- A szüleid tudják? - néz rám aggódóan. Aggódik? Ha tényleg így van, rettentően jól esik, főleg, mivel nem is ismer, csak alig pár órája. - Jenny, elmondhatod, hogy mi bánt. Nálam biztonságban marad, akármi is történt.
Nagyon jó lenne megbízni benne, de az évek alatt túl sok emberben csalódtam. Nagyon nagy dolognak kellene történnie ahhoz, hogy megnyíljak előtte.
- Harry! - hallom az anyukája hangját. Harry felsóhajt és megforgatja a szemét.
- Ezt a beszélgetést legközelebb folytatjuk - néz a szemembe, amitől még levegőt is elfelejtek venni. Lassan feláll az ágyamról, majd kimegy és becsukja az ajtót. Az ajkaimra mosoly húzódik, bár nem teljesen értem, hogy miért.
Lefekszek és betakarózok, majd lekapcsolom az éjjeliszekrényemen lévő kislámpát. Átölelem a takarót, s ahogy lehunyom a szemem, rögtön Harry mosolya jelenik meg előttem. A mondatai visszhangzanak a fejemben, és ahogy megdicsérte a szemeimet... Aggódott értem, érdekelte, hogy mi van velem. Harry a legédesebb srác, akivel eddig találkoztam. Lehet, hogy csak pár órája ismerem - ha lehet ezt ismeretségnek nevezni -, de nagyon megkedveltem. Szeretnék bízni benne, és elhinni, hogy ő tényleg olyan fiú, mint amilyen a képzeletemben létezik. Nem akarok csalódni, nem akarok újabb fájdalmakat átélni és sebeket szerezni. Harryt akarom úgy, ahogy a képzeletemben történik minden. Remélem, hogy tényleg olyan, mint álmaim pasija.